Mari néni 1. rész

Már régebben feltűnt, hogy Mari néni valahogy furcsán viselkedik velem. A nagy családi összejöveteleken mindig kereste a társaságomat, állandóan nekem mesélte a poénosnak szánt történeteit, nagyon kedves volt velem, folyton dicsért, ajnározott és olyan különös szemekkel nézett rám. Kamasz srácként kicsit ugyan zavart az állandó ölelgetés, csókolgatás, de nem gondoltam semmi rosszra, meg aztán elég éretlen is voltam még az ilyesfajta dolgokhoz.
Közben az élet úgy hozta, hogy a szüleimmel elköltöztünk, így egyre ritkábbak lettek a családi összejövetelek. Már majdnem egy év eltelt azóta, hogy utoljára találkoztam vele, amikor anyuék egy nap azzal a hírrel fogadtak, hogy lesz egy hétvégi buli és az egész család feljön hozzánk látogatóba. Mindenki nagyon izgatott volt, készülődéssel teltek a hátra lévő napjaink. Végül eljött a szombat délelőtt. Kimentünk a pályaudvarra, és felsorakoztunk a peronon, mint valami fogadóbizottság. Begördült a vonat és az ajtóban csakhamar ismerős arcok jelentek meg. Nagy volt az öröm, mindenki ujjongott és kiabált, azonban az én figyelmemet valami egészen más kötötte le. Éppen abban a korban voltam, amikor a gondolataim szinte csak a gyengébbik nem képviselői körül forgolódtak, és az erotika legapróbb megnyilvánulásai is heves reakciókat váltottak ki belőlem, elsősorban a nadrágom tájékán. Ennek ismeretében könnyen el lehet képzelni, hogy mi zajlott le bennem, amikor megpillantottam Mari nénit a vonatajtóban, akinek öltözete nem keveset tartalmazott a fentebb említett erotikából. A korához és kissé telt idomaihoz képest ugyanis elég merész, rövid és meglehetősen szűk szabású szoknya volt rajta, amiből dús combok és magas sarkú cipőbe bújtatott, formás lábak bukkantak elő. Ahogy ott álltam a peronon és felnéztem rá, a szoknya elég sokat megmutatott azokból a csodás lábakból, amelyhez foghatót addig még csak azokban a színes magazinokban láttam, amelyeket csak esténként mertem nézegetni egy elemlámpával a paplan alá bújva. Csak álltam ott ettől a váratlan fejleménytől teljesen bénultan és egy hangot sem tudtam kipréselni magamból. Mire felocsúdtam, már a karjaiban tartott és szorosan magához ölelt. A szorításból nem tudtam szabadulni, de cseppet sem bánkódtam emiatt, mert miközben magához ölelt, pompás rálátásom nyílt a lazán kigombolt nyári blúz alatt domborodó melleire.