Rablás

A parkban sötétség uralkodott. Már egy órája lement a nap, és a bár dekoratív fekete állólámpák nagyon illettek a helyhez, éppcsak annyi fényt biztosítottak, hogy a kavicsos út halványan belátható legyen. Csönd volt. Csak néhány száraz falevél hangját lehetett hallani, amelyek elszabadultak az összegereblyézett kupac tetejéről egy enyhe őszi szellő hatására. A férfi egy facsoport árnyékában húzódott meg. A helyet már két hete kiválasztotta. A fák mellett csak azok láthatták meg, akik már pár lépéssel elhaladtak mellette a kavicsos úton. Már nem először csinálta ezt. Minden egyes lépést gondosan és precízen megtervezett. A tervezgetést és a próbákat, a megfigyelést nagyon élvezte. De ilyenkor, a tettekre várni nagyon nehéz, és idegesítő volt.
Végre léptek zaját hallotta messziről. A kavicsos úton nagyon könnyen lehetett hallani, milyen messze jár még a célszemély. A gondos tervezés mellett arra is szakított időt a héten, hogy a kiszemelt helyen megállva hallgatta a közlekedő embereket, és a hangokat. Sehol egy lélek sem, csak a célszemély. Nagyszerű, eddig ennél jobban nem is alakulhatna.
A célszemély egy lány volt. Eszter 15 éves, sötétbarna vállig érő hajjal, és barna szemekkel. Alkatra nem a legsoványabb lány, de a csípővonala szépen elkülönül fenekétől. Mindent összevetve átlagosan szép lány. Ami a férfi szemében kívánatossá tette, azok a korához képest rendkívül nagy mellei voltak. Mindig ilyen típusú és korú lányokat választott magának. Mivel fiatal, így kevesebb a rizikó abban, hogy esetleg neki támad. Szintén elővigyázatosságból alacsonyabb növésű lányokat válogatott, bár előfordult már, hogy nagyon megtetszett neki egy magasabb, és újabb terveket kellett készítenie.
Eszter elment mellette. A férfi hangtalanul mellé lépett, és átfogva a lány derekát egyik kezével, a másikkal gyorsan egy rongyot nyomott az arcába. Eszter ijedten kapálózott párat, de a férfi erősen tartotta. A kapálózásnak és egy pillanat múlva minden ellenállásnak vége lett. A lány elaludt. A férfi felkapta, és mint aki cipeli kimerült lányát magához ölelte, és elindult az autója felé.

Már három hete. Ennyi időt a megfigyelésen és tervezésen kívül még nem kellett soha egyetlen lányra sem várnom.
Eszter hetente kétszer ment keresztül a parkon, az egyetlen lehetséges helyen, ahol a rablás végrehajtható volt. Azonban eddig vagy világos volt még, vagy nem volt elég néptelen a park ahhoz, hogy észrevétlenül megtehesse.