Anikó története

Magda anyja Anikó mesélni kezdett:

Tizennégy éves voltam, mikor elvégeztem az általános iskolát. Jeles volt a bizonyítványom és jutalmul elengedtek a nővéremhez nyaralni. Vera mint tudod nyolc évvel idősebb nálam. Megjátszottam a nagylányt, ami nem volt nehéz, mivel korán érő voltam és már elég nagyok a voltak akkor is a melleim.
Tini fantáziám nem hagyott nyugodni és számítottam rá, hogy valakit kilesek, vagy kihallgatok náluk, hiszen fiatal házasok voltak. Napokig hallgatóztam hiába. Egyszer aztán meghallottam suttogásukat.
– Mi van veled, hogy sosem jössz hozzám? – kérdezte a nővérem.
– Ugyan mikor itt alszik a húgod. – válaszolta a sógor.
– És amikor nem volt itt, már egy hónapja nem nyúlsz hozzám.
Mozgás hallatszott, aztán csókolódzás, rövid szünet és a nővérem szemrehányó hangja:
– Hagyd csak, ne erőlködj, hiába teszed be, visszaesik, eredj az ágyadba és aludj tovább.
Egy napon a sors úgy hozta, hogy a sógor elutazott Pestre és mi egyedül maradtunk. Lefekvés előtt Vera rábeszélt, hogy maradjak mellette. Ledobta magáról az inget, illik, hogy két testvér ismerje egymást. Szép kemény volt a melle, pinája szőre is dúsabb, de az enyém feketébb. Amint az ágyon feküdtünk elkezdte birizgálni a mellbimbómat. Valami soha nem érzett érzés fogott el, ami csak fokozódott, amikor szájával hozzá ért és szívni kezdte.
– Jaj te mit csinálsz? – szisszentem fel, amire azt kérdezte: – Talán fájt?
– Nem, inkább különös. – válaszoltam. Körül csókolta a mellemet és ajka mind lejjebb csúszott egészen a pinámig. Fogával fésülte rajta a szőrt, és én nem tudtam, mi az élet és az élvezet. Elakartam tolni a fejét, de Ő nem engedte. Nyelvét bedugta lábam közé, s engem soha nem érzett érzés fogott el. Úgy lüktetett a pinám, hogy a pöcköm egyre keményebb lett.
– Vera. Vera nem bírom. – borzasztóan sikongattam. – Nem sza.. meghalok. – s elkezdtem magam dobálni. – Nem... jaj... most már csináld... Most... Drágám... végem van, ezt nem élem túl!
Úgy éreztem, mintha minden izmom megszakadt volna és a gerincemből kilövell a velő. A pinámat forró láva öntötte el, fél ájultan feküdtem, s nem tudtam semmit a világról. Először élveztem. Vera még nyalizott a lábam között kicsit és aztán felöltözött.