Akadályverseny

Még tizennyolc éves koromban kezdődött, amikor bevonultam a hadseregbe. Közel három hónapja élveztem a hadsereg minden nyűgét baját, amikor is megtörtént az, amit sohasem hittem volna.

Egyszer a laktanya parancsnoksága akadályversenyt szervezett, a helyi általános iskola felkérésére. Nekünk, sorállományú katonáknak kellett a terepet előkészíteni, az akadályversenyre. Állomásokat kellett kiépítenünk, különböző helyeken. Az állomások egymástól igen messze voltak. Mi a katonatársammal, aki idősebb volt, az erdőbe kerültünk az egyik állomást biztosítani, ahol kötelet kellett a gyerekeknek mászni. A kötél két fa közé volt kifeszítve. Más állomásokon más akadályok voltak, de ezzel nem akarok senkit sem untatni.

Már korán reggel kivittek minket a helyszínekre, de útközben megálltunk a faluban egy kis közértnél vásárolni. Ott nem vettünk mást csak , meg néhány doboz cigarettát, hiszen az egésznapi ennivalót megkaptuk a laktanyában. A teherautóról kettesével raktak le minket, ahogy egy-egy akadályhoz értünk. Már nem sokan voltunk a teherautón, amikor is megérkeztünk az erdőbe, ahol minket is lerakta. Senki sem volt ott rajtunk kívül, csak mi ketten.

Nekiláttunk az akadály megépítésének, ami abból állt, hogy kifeszítettünk egy jó vastag kötelet két fa közé, ami úgy hat méter távolságban volt egymástól. Amíg dolgoztunk, észre vettem, hogy Tamás, akivel be voltam osztva, gyakran figyelt engem. Figyelt amikor felmásztam a fára, kötéllel a kezemben. Szinte le nem vette rólam a szemét. Gondoltam is magamban, mennyire aggódik, hogy le ne essek. Mikor lefelé jöttem a fáról, odaugrott és megfogott, amint csúsztam le, úgy karolta át testemet, hogy két karja közé szorított. Éreztem, hogy hevesebben veszi a levegőt, és zihál a mellkasa. Amikor földet ért a lábam, nem eresztett el egyből, hanem várt egy kicsit és erősen a szemembe nézett. Ekkor zavarba jöttem, amitől Tamás elengedte a derekamat, és mondott valami banálisat az időjárásról, hogy milyen meleg van. Mondtam neki, amíg nem jönnek a gyerekek, addig vetkőzzünk le és napozzuk. úgyis csak délután jönnek! Jellemző a parancsnokságra, mindent túlszervez. Rengeteg időnk volt addig.

Leterítettük a magunkkal hozott plédet, majd elkezdtem vetkőzni.