Nem szokványos megbeszélés

– Szia Android!
– Szia Kriszta! Mizu? – a hangja nagyon szomorúnak tűnt. Volt osztálytársam, és elég jó barátom, az elmúlt tíz év szinte minden napján beszéltünk vagy leveleztünk. – Otthagytam Danit. – csend és némi hüppögés a háttérből
– Tudsz most beszélni? – Izé nem nagyon bocsi, rengeteg melóm van, de munka után talizzunk jó? Kedvenc kávézónk megfelel?
– Igen! Köszi. Szia A telefon búgó hangja után, összevontam a szemöldökömet. Kriszta elég bonyolult lény, és elég rosszul választ pasit magának. A diákkori szerelmével volt együtt sokat, de annak már rég vége, és azóta nem talált senki hozzá foghatót. Dani meg különösen rossz húzásnak Bizonyult, mert bár intelligensnek és jó humorúnak látszik, az empatikus képessége egy walkamnéval vetekszik, és Kriszta szerint nem egy nagy ágyzsonglőr, ezenkívül sokszor rázta le Krisztát randi helyett, elképesztően nevetséges okokból, ami szerintem azt jelenti, hogy több vasat tart a tűzbe egyszerre. Na mindegy. Nem hiszem, hogy Kriszta emiatt bánatos, inkább az bánthatja, hogy nincs rendes pasija már egy jó ideje. Kriszta amúgy nagyon jó fej, és sokszor beszéltünk arról röhögcsélve, hogy ha középiskolában nem azzal a sráccal járt volna akkor, biztos hogy bepróbálkoztam volna nála, de ez biztos ráment volna a barátságunkra. Jó volt így. Okos karakán csaj, akivel jókat lehet szórakozni, aki érti és elviseli a sikamlós ugratásokat, sőt nagyon jól replikáz, hihetetlen mennyiségű bulit táncoltunk végig, szóval egyszerűen jó vele lenni. Rossz tudni, hogy szomorú. A munkaidő szinte repült, és pont 6-kor beültem a kocsiba, és útnak indultam a kávézóba. Elég mocsok egy idő volt, borús – esős kora őszi, szóval tudjátok pont a hangulatnak megfelelő, ezenkívül a forgalom kriminális. Nagy nehezen értem át a városon. Közben felhívtam otthon Dórát. Ő is ismerte Krisztát, és habár nem voltak barátnők, kedvelték egymást, és mivel elmeséltem neki hogy mi a szitu nem is volt mérges. Úgyis tanulnia kellett, nem lett volna túl sok időnk egymásra. Bár pár méterre álltam meg a kávézótól mire beértem a helyiségbe szinte bőrig áztam, a zakóm a nyakkendőm, az ingem csurom vizes lett, és kellemetlenül tapadt rám, a hűvös időben. Az apró helységben egyből kiszúrtam Krisztát, aki a teáját kortyolgatta vigyázva.