Lagziban

Az egész sztorim a nyáron történt. Ha valakit érdekel elmesélem és megtiszteltetésnek veszem, hogy olvasni fogjátok. A nevek persze nem eredetiek a pikantéria miatt, de így is félő a történet másik szereplője ráismerhet és hallgatást kért tőlem, de én ennek ellenére meg akarom osztani másokkal és mégsem osztom meg senkivel.
Az apám családja egy békés megyei kisfaluból való. Anyám meg Győr mellett élt és katonaság után apám oda is költözött. Még megszületésem előtt a család békés megyében maradt része összeveszett apámmal, így én csak hallomásból ismertem Őket. Tudtam élnek az apai nagyszüleim is és van 3 nagybátyám, 2 nagynéném és 11 unokatestvérem, de az ő nemüket soha nem tartottam számon és nem is érdekelt egyáltalán. Talán három éve apám egyik testvére Győr közelében az M1-sen karambolozott és a győri kórházba került. Apám a hír hallatán egyből a kórházba rohant és a testvéri érzések előtérbe kerültek. Jó hónapig volt a kórházban a nagybátyám és ez idő alatt az összes testvér és a nagyszüleim is eljöttek meglátogatni és nálunk szálltak meg. A család a bajban összefogott és éjszakákon keresztül beszélgettek apu és az akkor pont ott tartózkodó rokon. A pár napos ott tartózkodás arra sem volt elég, hogy pont azokat megismerjem, de jó érzés volt tudni milyen nagy a család. Persze onnantól fogva ment a telefon, mail és a szüleim egy hetet ott is töltöttek. Tavasszal jött az örömhír, hogy a legidősebb testvér lánya férjhez megy és szeretettel várnak minket is a lakodalomba. Nem sok kedvem volt, hisz tombolt a nyár, érettségi, sikeres felvételi után a Pesti Műszaki Egyetemre, még élni akartam a haverokkal a szabad életet. A nagy esemény előtt a szüleim ismét egy héttel előbb elmentek és én megígértem, hogy egy debreceni haveromtól szombat délelőtt én is ott leszek.
Azon a napon délben vonattal érkeztem és anyám várt az állomáson. Unottan mentem a lagzis házhoz, ahol már folyt az ebédre készülés. Döbbenten láttam, hogy vagy 250-300 ember van jelen a ház összes szobájában és az udvaron, kertben felállított sátorban. Örömmel fogadtak, puszilgattak számomra vadidegen emberek és az örömapa mondta a sátor végén van a fiatalság, csapódjak közéjük. Nem sok kedvvel, de csatlakoztam a 25-30 fős korombeli fiatalokhoz.