Évnek fordulója

Jó hangulat és ismerős arcok fogadtak az óévbúcsúztatón, mikor megérkeztem. Fogadásomra Terike sietett, sajnálatát fejezte ki, hogy egyedül érkeztem.
– Érezd jól magad, de várj csak, Gyurikám! Zsuzsikám! – kiáltott, és jött is egy vékony alkatú lány ringó léptekkel.
– Tessék, nénikém!
Vállig érő vörös haj, kék szemek.
– Hadd mutassam be jó barátomat, és ha nem lenne terhedre, kegyeidbe ajánlom.
– Hogy is lenne, hisz oly sokat meséltél róla. A te ízlésed pedig nekem is megfelelő.
– Akkor nincs más dolgotok, vegyüljetek el a társaságban.
– Azt tesszük – és arcon csókolt.
Tánc előtt italt töltött, koccintva pertut ittunk, majd jöhetett az angol keringő. Összesimult testünk, jó érzés ilyen helyzetben, mikor éhezi az ember a női test közelségét. Teste vette a lapot, hatott rá is a közelség.
– Ó, elnézésed kérem, hogy túllőttem a célon!
– Nem történt semmi, szeretem, ha tűz ég a férfiban. De még nem találtam meg, ki méltó lenne virágom letépni. Ó, ha még egyszer fiatal lehetnék, de most érd be, hogy egy első bálozó leánykát táncoltatsz.
Nem feszélyezte most már személyünket, hogy testünk újra összesimul. A vágy izzott, parázslott a hamu alatt.
– Üljünk le egy cseppet, szívecském!
Ültünk, beszélgettünk, jókedvre derültünk, majd elnézést kérve toalettre siettem. A folyosón Terikébe botlottam.
– Örülök drágaságom, hogy nem unatkozik húgocskám.
– Nincs ideje, viszont téged hanyagollak.
– Szóra se méltasd, nekem is jut belőled, ha nem most, majd reggel.
Még másfél óra éjfélig, én barátaimmal beszélgettem, mikor félrehívott Terike.
– Nem nagy a probléma, csak Zsuzsi öntött fel egy kicsit a garatra. Ha kérhetlek, vidd a szobámba, s légy vele, amíg elalszik. Köszi! – és arcon csókolt.
A társaságot otthagyva rögvest mentem a lánykáért. Kitámogattam, majd a folyosón az ölembe vettem. Az ismerős szobába érve a franciaágyra fektettem.
– Csukd be az ajtót, szívecském Gyuri, és vetkőztess le – sóhajtozott.
Mikor levettem a szoknyáját, átölelt, csókolt. Nem volt szeszszaga. Levettem a melltartót, egyenként játszani kezdtem velük, szívtam, szoptam a bimbókat. Sikongott, új volt neki ez az érzés. Letoltam a harisnyát a bugyival együtt, kezem a lába közé vezettem, de mint kit kígyó csíp meg, elhúzta kezem.
– Ne még, Gyurikám!