Barátnők és szeretők - Újra együtt

Hello mindenki! A nevem (pontosabban, amit ebben a műben használok) Eszter. Budapesten lakom egy kis földszintes házban. A ház az egyik rokonunké volt, ám amikor ő elköltözött a szüleim megengedték, hogy ide költözzek. Ez egy éve történt. Akkor voltam 21. Azóta egyedül élek itt. Megpróbáltam az egyetemről idecsábítani néhány embert, hogy legyen lakótársam, ám ez nem igazán sikerült. Már lassan beletörődtem hogy egyedül lakom ebben a viszonylag nagy házban, ám ekkor a helyzet váratlan fordulatot vett.

Történt ugyanis hogy a régi gimis barátnőm Dalma, aki már hét éve Angliában élt, írt egy e-mail hogy haza jön. Dalma apukája angol volt, úgyhogy az első adandó alkalommal vissza akart menni a hazájába. Ez sajnos be is következett és tizedikben Dalmát átíratták egy londoni iskolába. De a barátságunk nem szűnt meg. Leveleztünk, e-mailoztunk, SMS-eztünk és néha telefonáltunk is egymásnak. Szóval Dalma hazajött. És mivel az itteni házukat már eladták nem volt hova mennie ezért megkért, hogy hadd lakjon nálam. Én persze boldogan beleegyeztem. Örültem, hogy vele lakhatom együtt. Hiszen nem hiába voltunk már tizenkét éve barátnők (nyolc osztályos gimibe jártunk).

Dalma gépe pénteken kora délután érkezett Ferihegyre. Természetesen én a reptéren vártam. Amikor a gép leszállt nagy izgalom lett úrrá rajtam. Hét éve nem láttam őt. Fényképet nem küldött úgyhogy azt sem tudtam pontosan, hogy néz most ki. Amikor az utasok elkezdtek kifelé szállingózni izgatottan figyeltem, hogy vajon hol lehet. Sorra néztem a korombeli lányokat. És egyszer csak kilépett az ajtón. A gyomrom összeszorult, a szám kiszáradt és alig kaptam levegőt. Álmomban sem gondoltam volna hogy ilyen gyönyörű lett. Nagyjából olyan magas volt, mint én. Hosszú hollófekete haja a hátát verdeste. Zöld szemei égkőként világítottak. Feszülős farmernadrágot és toppot viselt így kirajzolódtak előttem testének tökéletes vonala. A formás melle, gömbölyű feneke, izmos combjai és minden, ami csak egy nőben szép lehet. Körbenézett az előcsarnokban majd a szeme megakadt rajtam.

– Hello Eszti! – kiáltott fel boldogan csilingelő hangján. Olyan volt a hangja, mint a madárcsicsergés. A torkom összeszorult. Egy szó sem jött ki a számon.
– Szia Dalma! – nyögtem ki végre mikor már odaért elém.
– Régen láttalak. – sóhajtotta és átölelt. Testem megfeszült puha bőrének érzésétől. Én is átöleltem és a fülébe suttogtam:
– Te is nagyon hiányoztál nekem.