Amy és a biztonságiak

Korán reggel ébredtem. Két pasi feküdt mellettem meztelenül. Gyorsan kibújtam az ágyból, és lezuhanyoztam.

A forró víz teljesen felébresztett. Eszembe jutott, hogy a táskámat az egyetemen hagytam, és hogy vissza kell mennem érte. Csak az volt a gond, hogy már vasárnap volt, az egyetemet már biztos bezárták. Mondjuk az épületbe biztos be tudnék jutni, de a professzori szoba már keményebb dió.

Megtöröltem magam, felkaptam valami fehérneműt, egy rövid szoknyát, egy magasnyakú topot, aztén felmarkoltam a kocsikulcsot, és elindultam.

Útközben vettem valami harapnivalót a Macca's gyorsétteremben, aztán leparkoltam az egyetem előtt. Az épület nyitva volt, és az előtérben sem volt senki. Integettem a biztonsági kamerának, aztán felszaladtam a lépcsőn az emeletre, ahol szombaton Hoyle professzorral dugtam, hogy feltornázzam a jegyeimet. Sajnos az emeleti folyosó ajtaja be volt csukva. De láttam, hogy a professzori szoba ajtaja tárva-nyitva áll, szóval csak ezen az átkozott folyosóajtón kellett átjutnom.

"RIASZTÓVAL FELSZERELT AJTÓ", állt az ajtón. "NE HASZNÁLJA A NYITVATARTÁSI IDŐ UTÁN. FORDULJON A BIZTONSÁGI SZOLGÁLATHOZ. "

A szoba sarkában még a táskám sarkát is megpillantottam, úgyhogy muszáj volt cselekednem. A biztonsági kamerára néztem, aztán kinyitottam az ajtót. Azt hittem, hogy meg fog szólalni valami sziréna, vagy ilyesmi, de csak a kamera pislákolt egy kicsit. Gyorsan bementem, és felkaptam a táskámat. Mire megfordultam, már három biztonsági őr állt a folyosón.

– Hát ez gyors volt – nevettem, erre elmosolyodtak.

– Már azóta figyltünk, hogy az épületbe léptél.

– Gyere, ülj le – mondta az egyik. – A nevem Bill Higgins, ők pedig John és Eric. Meg tudnád mondani, hogy mit keresel itt?

– Csak a táskámért jöttem. Benne van a cuccom – feleltem ártatlanul.

Eric nagyot nézett:

– Elnézést, kisasszony, mi is a neved?

– Amy – feleltem, és csinibabásan a hajamba túrtam.

– Nos, Amy, elég szigorú szabályok vonatkoznak a diákokra, akik este jönnek be az egyetemre. Még akár terrorista is lehetnél – mondta John.

– De egy aranyos terrorista – mondtam, és kényelmes terpeszbe raktam a lábaimat, szélesebbre, mint amit egy jólnevelt úrilány megengedhet magának. Láttam, hogy Bill és John éppen belát a bugyimig. Bill le is ült velem szemben egy székre, hogy jobban odalásson.