Liliomtiprás egy csomag rágóval

Egy srác vagyok a tizennyolc-évesek közül. Mindig is, de főképpen mostanában el kezdtek érdekelni az elsős lányok. Tele vannak zsongással, mindegyikük más és más, persze sosem gondoltam arra, hogy valamelyikkel összejöjjek, de érdekelt, hogy vajon mit tudhatnak. És mit nem. Ugyanis, ha valamit nem tud az ember, akkor az kíváncsivá teszi, és ez őrültségekbe viszi. Erről szól ez a történet.

Már a gimi kapuinál voltam barátaimmal, és indultunk a megállóba, amikor eszembe jutott, hogy a rágómat ott hagytam a lányöltözőben, mert az egyik tündért. Mármint egy tündért a saját korosztályomból. Egy csomag rágó. Ha nem találkoztam volna aznap délután még két ismerőssel, és nem éreztem volna, hogy az ebéd – hagymaleves, és a rántott hús – a társas-kapcsolataim ellen dolgozik, eszembe nem jutott volna, hogy menjek 30 métert azért a néhány drazséért. Haverok – mivel úgyis másfele mentünk volna – elindultak, én pedig még egy utolsó, amolyan zárópoén elsütése után, – mint amilyenek a gagyi sorozatok végén vannak – nevetve indultam az öltözőhöz. Jobbra a fiúk, balra a lányok. Miután kinyitottam az ajtót, ott állt Orsi és Dóri, mondhatni a gimi egyik legjobb barátnő-párosa, mármint barátnőség-szempontból. Csak egy éve ismerkedtek meg, amikor bekerültek ide elsősként, de egy húron pendültek, segítettek egymásnak, szerették egymást, ami nagyon helyes. Persze ők is néha összekaptak, de inkább csak kis dolgokon. Most épp arról vitáztak, ami vitának nem volt ugyan nevezhető, hogy melyikük, csinosabb, de nekik igazából az számított, melyikük jobb csaj. Nem volt nehéz észrevenniük engem, és a következő, felettébb kommersz beszélgetést zavartuk le:

– Szija Tomi!
– Szia Tomi!
– Sziasztok, hát ti?
– Tesi volt az utolsó óránk, kicsit később öltöztünk át..
– Mert Orsi, azt mondja, hogy szerinte ő jobb csaj.
– Nem segítenél végre eldönteni?
– Öö én csak a rág...
– Naaa lécci!
– Na jó!

Leültem, de csak azért, hogy időt nyerjek. Mindkét lány a szívem közepében csücsült, és most mondjam meg, melyikük szebb? Amúgy is mindkettőjük stílusa annyira vonzott, hogy az érzelmeket eleve nem tudtam kizárni. Idő letelt. Mire leültem, semmivel sem jutottam előrébb, de a két lány annál inkább.