Szerelem a javából

Amikor elkezdtem középiskolába járni, azt hittem úgy a legegyszerűbb menni, hogy busz, villamos, busz, majd egy hónapig bírtam ezt a strapát, mígnem rájöttem, hogy tőlem nem is olyan messze van a metrómegálló, így elkezdtem úgy közlekedni. Korán reggel, 7-kor jutottam el az út feléig, és pár napig láttam szembe jönni velem egy fiút. Nagyon ismerősnek tűnt. Egyik nap bekattant, hogy honnan lehet ismerős. Régebben társkeresőkön keresztül próbáltam szerencsét, több-kevesebb sikerrel. Ott leveleztem egy fiúval, volt róla kép is. Először ő írt nekem, és így levelezgettünk, aztán kérte küldjek az e-mailjére olyan képet, amilyet még nem látott. Küldtem, és visszakaptam egy olyan mailt, hogy ne haragudjak, de nem jövök be neki. Na bumm... Hagytam is.

És akkor jött az az ötlet, hogy nézzük meg, regisztrálva van-e még. És megtaláltam. Gyorsan visszaregisztráltam magam, és írtam neki, hogy nem láthatom ezen őt véletlenségből reggelente. Bő egy hónapig kellett várnom, de válaszolt. Kiderült, hogy nem őt látom, de emlékszik rám. Pár levelet váltottunk, és megbeszéltünk egy találkozót. Előtte lévő nap felhívott, és beszélgettünk.

Másnap alig bírtam magammal. Aznap rettenetesen hideg volt. 9-re beszéltük meg a találkát, de én voltam olyan okos, hogy fél 8-kor felkeltem, és készülődtem. 8-ra már tűkön ültem, nem tudtam magammal mit kezdeni. Fél órával előbb elindultam, hátha még építik az aszfaltot. Hát alaposan ráfáztam, mert 10 perc alatt kiértem, és álltam, és vártam.

Nem tudtam, mire számíthatok, tudatában álltam annak, hogy rocker, és bakancsot hord, meg feketében jár, de ennél több információ nem volt tudatomban. A kép is, ami fent volt róla az oldalon, már vagy egy éves is lehetett.