Veled...? 1. rész

Veled...?

Kényelmes, baldachinos ágyán fekszik. A drágábbnál drágább anyagokból, főként selyemből készült, bíborvörös ágyneműt most nem oly rendezetten, szépen összehajtva találjuk, mint máskor. A párna huzatát, valamint a takaró szélét, melyet görcsösen kezeiben szorongat, önnön könnyei áztatták át. Az ágy széttúrva, nedvesen, mocskosan áll a feltűnően gazdag életvitelre utaló szobában. Az ágytakaró, a szőnyeg, a bejárattól az ágyig vezető út, mind-mind csupa sár. Hiába, nyár vége felé rosszra fordul az idő, esik, mint a mai napon, a talaj teljesen felázik. A cipőjét le sem véve ugrott az ágyába, semmivel sem törődve. Most sír.

Sír, nem tudja, mióta. Talán egy óra, kettő, esetleg három, de talán csak tíz perc telt el, azóta, a szörnyű beszélgetés óta. Maga sem tudja már, hogyan telik az idő, egyetlenegy külvilági információ sem jut el a tudatáig. Csak arra tud gondolni, amit hallott, amit mondtak neki:
– "Vége van, Barbara, ennyi volt. Kérlek, ne nehezítsd meg még jobban, így is elég kellemetlen ez a helyzet. "
Valahogy így mondta. Kellemetlen ez a helyzet, valóban, de csak Csongor számára. Hiszen a fiú csalta meg őt, ő nem tudta kordában tartani az ösztöneit, pedig már hónapok óta együtt voltak, és Barbara megadott neki mindent, mindent, amit csak el tudott képzelni, akár a szexualitás, akár a mindennapi élet bármely terén. Szerette, a maga módján, mégsem volt szerelmes belé. A kapcsolatuk is inkább volt testi, mint érzelmi. Bár ez a lányt sosem zavarta, kedvelte ezt a helyzetet.

De mindez most már a múlté – Csongor megcsalta őt, valami kis cafkával, aztán elhagyta. Mindegy egyes együtt eltöltött percben tisztában volt vele, ez az egész nem az érzelmekről, vagy a szerelemről szólt... Csupán egyszerű testiség, intimitás volt az egész. Mégis, most nagyon fáj neki, ő maga sem tudja miért, de fáj. Nem attól fél, hogy esetleg nem lesz több partnere az életben, hiszen barátai, ismerőse gyakran illetik az istennői szépségű jelzővel. Persze hiúságának ez nagyon jól esik, szereti, ha róla van szó, ő van a középpontban. Nem is az érzelmi kapcsolat itt a probléma, tudja ezt ő is. Túl büszke ő ehhez a "". Soha nem gondolt arra, hogy ilyesmi bármikor is megtörténik majd vele. Megcsalják, elhagyják. És most mégis.