Fantázia szülte

Régóta vártuk ezt a napot mindketten. Százszor elképzeltük már magunkban, milyen lesz, százszor elterveztük, hogy mit mondunk majd, mit teszünk... De most, hogy itt vagyunk végre kettesben, a tervek semmivé foszlottak, eltörölte valamennyit a pillanat varázsa.
Szótlanul nézzük egymást, szívem hevesen kalapál, azt dörömböli odabenn: gyerünk, gyerünk, mire várunk még?! A könnyed, frivol mondatok már elhangzottak, a kétértelmű szavak és suta poénok megvoltak, nincs több kibúvó.
A szemembe fúrod tekinteted, s mintha gondolataimba látnál: magadhoz húzol, számhoz hajolsz. Gyengéden megcsókolsz, majd elválsz ajkaimtól kicsit, homlokunk összeér, ahogy egymást átölelve állunk.
– Szeretlek, Boszorkány – suttogod, és a várt félmosoly nem marad el részemről.
– Én is szeretlek, Makacs – felelem, s ezúttal szenvedélyesebb, hosszú csók következik. Kívánlak.

Kezeid kalandozásba kezdenek, az egyik lesiklik a derekamon, másik felfelé indul a hasamon, és mellemnél állapodik meg. Épp a tenyeredbe illik, hát finoman masszírozni kezded a ruhán át, s olykor két ujjad közé sodrod keményedő bimbómat. Szinte hallani vélem kérdésed: minek hordok melltartót? Valamiért haragszol erre a ruhadarabra, de most nem adsz hangot ezzel kapcsolatos véleményednek.

Az én kezeim is útra kelnek. Végigsimítok nyakadon, majd tarkód vonalán tovább, és a hajadba túrok. Számat erővel elszakítom a tiédtől, de csak azért, hogy apró harapásokkal borítsam a nyakad és a füled. Szeretem a bőröd ízét, szeretem az illatod, szeretem rágcsálni a fülcimpád... Mindenestül érezni akarlak. Másik kezem már fenekednél jár, s akárha össze lennénk kötve: te is akkor markolsz a hátsómba, amikor én a tiédbe.
Mintha áramütés ért volna, a vérem már vadul száguld ereimben, pulzusomtól kiakadnának a mérőműszerek. Kíváncsi vagyok, a te szíved is így zakatol-e. Kezemet pólód alá csúsztatom, s meggyőződöm róla: igen.

Az ötlet neked is megtetszik, tenyered vékony, testre tapadós felsőm alatt kúszik, és amikor feljebb ér, az utált melltartóba ütközik. Nem kedveled a kezed és a bőröm közt lévő akadályt, igyekszel is gyorsan megszabadítani tőle. Ujjaid fürgén kikapcsolják, és a pánt nélküli ruhadarab a fotel felé repül.