Éjszakám a Fekete Rómeómmal

Sötét volt... Nem láttam semmit, csak ültem az ágyban, és figyelem a hold keskeny fényét, ahogyan elnyújtózik a szobában. Már napok óta nem tudtam aludni, éreztem valaki van ott lent, és fel akar jönni. Olykor órákat is képes voltam az ablak előtt ácsorogni, és figyelni az utcánkat. Az utcánkra eső részt, ahol csak egy lámpa volt, és annak fényében egy férfi mosolygott vissza rám minden éjszakán. Nem beszéltünk mégis minden este ugyanabban az órában, ugyanabban a percben ott voltunk mind a ketten, és követtük egymást a tekintettünkkel. Egyik este iszonyúan fáradt voltam, és álmos, de "ígéret" szerint az ablak előtt álltam.

Hirtelen valaki megérintette a vállam. Azt hittem a családom népes tagjaiból ébredt fel valaki, és a következő percben felrója, hogy mit keresek az ablaknál éjnek éjjelén, és én meg belekezdtem volna monológomba, hogy a néma Feketerómeómat várom. De nem. Finoman hosszú ujjai végigsimították vállaimat, le a karomig, ahol megfogott. Lassan megfordított, de ekkor az utcán lévő lámpa kiment, ezért ismét óriási vakságba kerültem. Csak a szuszogását éreztem. A vállára csúsztattam a kezem, igyekeztem a szemébe nézni, bár csak az apró csillanásokból tudtam megállapítani, hogy merre is jár kedves idegenem tekintete. Mert kedves volt számomra, akárcsak az a dédelgetett álom, hogy egyszer a karjaiban legyek, ennek a nevenincs embernek. A keze eközben a derekamra tévedt, de nem kapott érte tőlem megrovást, sőt, jutalmaztam hogy vállára hajtottam a fejem. Az orromat megcirógatta a szakálla. Levendula illata volt mentával fűszerezve.

Az illatára máig emlékszem, felejthetetlen volt, főleg a nyakánál éreztem a legjobban ezt a csábító illatot. Az állával felnyomta a fejem, hogy az arcunk szembe legyen. Éreztem a forró leheletét, mely egyre melegebb volt, és a végén ajkai a maguk édességével hozzámértek. Ismét éreztem a bajsza csiklandozását, de ahelyett hogy zavart volna inkább még jobban beindította, amúgy sem lagymatag fantáziámat titokzatos szeretőm kinézete felől. Szinte beleborzongtam, mikor ajkai ösztönösen a csók viszonzására kéztettek. Álltam, és engedtem, hogy elmerüljek az élvezetben, amit az ajkai adtak nekem. Remegtek ugyan, de mikor hozzámért onnantól tudtam, hogy nekem ez a remegő ajkú férfi kell ma éjszaka, méghozzá most rögtön. Romantikus kezdésünk viszont vad, és szenvedélyes csókcsatába fulladt. Ott csókoltam az arcát, ahol éppen értem, átöleltem a hátát, de éreztem, hogy ő mást is akar.