Londoni családapa

Londonban tanultam nyelvet, egy családhoz szállásoltak be. A férfi az első pillanattól kezdve nyomult rám, próbált simogatni, dörgölőzött. Eleinte elhajtottam, húsz évesen nem egy vörösesszőke, negyvenes, házas, angol családapára vágyik egy magyar lány. Ám ahogy teltek a hetek, egyre jobban megismertem őket. Az egyszem gyerek valami bentlakásosban tanult, a meglehetősen mísz és csunyácska feleség pedig nem nagyon rajongta körbe a férjét. A pasival egész jókat beszélgettem, kezdett szimpatikus lenni. A nő állandóan későn járt haza, gyakran az anyjánál aludt, ilyenkor a papi egy szakácskönyv és az én segítségemmel főzött vacsorát.
Ahogy egyszer a konyhában forgolódtunk néhányszor odatoltam magam. Teljesen beparázott, később mesélte, nem is hitte el a dolgot. Eleinte én is hülyítésnek szántam, de elkezdett tetszeni a játék. A szakácskönyvet tanulmányozta egy támla nélküli széken, én a háta mögül néztem. Szép lassan elborult az agyam, hátulról hozzásimultam. Vékony trikó volt rajtam, élveztem, ahogy a melleimet huzogattam a hátán. Gyufafejű macsóm dermedten ült, szerintem csak azért nem össze magát, mert mindene leállt. Az az igazság, hogy egy jó ideig nem is foglalkoztam vele, két karommal az asztalra támaszkodtam, lábaimat szétterpesztettem, és kizárólag a melleim masszírozásával törődtem. Nem tudom, hány perc telt el, lehet, hogy nagyon sok, akár 10 – 15, de az sem kizárt, hogy csak néhány.
Csábítóm végre összeszedte magát: a teste mellett támaszkodó karjaim cirógatásával adott először életjelt. Fel voltam pörögve, a bőröm pillanatok alatt libabőrös lett. Bizseregtem, közben szinte éreztem, ahogy az ő tenyerén és ujjain is nagy a jövés – menés. Feszítést éreztem mindenhol, szorítást a fejemben, a mellbimbóimban, a tüdőmben, egyszerre voltam nagyon izgatott és lelassultan nyugodt. Emlékszem a szakácskönyv egyik fotójára, egy félig széttrancsírozott pulykát ábrázolt. Ott láttam mellette a félbevágott agyamat is, láttam, amit éreztem: az egyik fele forró és volt, a másik mirelit – kiszámíthatóan működött. Ez a kettősség vezethetett, amikor felcibáltam emberemet az ülőkéről, és a szobám felé taszigáltam. Édesen meg volt riadva, élveztem a helyzetet.