Ugyanakkor ugyanazt

Peti és én már több mint két éve voltunk együtt. Még a kollégiumban ismertük meg egymást, amikor én elsős, Peti másodéves volt az egyetemen. Egy társaságba tartoztunk, eleinte barátok voltunk, pár hónap elteltével alakult csak ki köztünk valami több. A többiek szerint szép pár voltunk, mégis valami az utolsó pár hónapban már nem volt az igazi. Én otthon töltöttem két hetet a szüleimmel, eközben e-mailben és telefonon tartottuk a kapcsolatot. Közben Zolival is leveleztem, aki Peti szobatársa és barátja volt. Tőle hallottam először, hogy Peti furcsán viselkedik, úgymond "csajozni akar", emellett persze mindenféle dolgokról beszélgettünk még. Mint mindig, hiszen jó barátom volt nekem is, és ha nem is vallottuk be, de volt idő, hogy ennél többet is akartunk egymástól. Csak ezt soha nem egy időben akartuk.

A nyaralás után, mikor visszamentem, kész tények elé voltam állítva. Peti közölte, hogy összepakolta a cuccaimat, amit a szobájukban hagytam, és nem szeretne többé már velem lenni. Mit ne mondjak, a dolog földhöz vágott. Nem a szakítás fájt, hanem az, hogy két év után, nem volt képe a szemembe mondani, hogy mikor, miért döntött így, csak egyszerűen összepakolta a holmimat. Azon én magam is meglepődtem, hogy a tény, hogy már nem vagyunk együtt inkább volt megnyugtató számomra, mint fájdalmas. Peti ezek után hazament, én meg úgy döntöttem, hogy kihasználom, hogy nincs itt, és beköltöztem a helyére, amíg ő otthon van.

Este jöttek a barátaim, hogy magukkal vigyenek bulizni, gondolván biztos nagyon magam alatt vagyok. Mindenre meghívtak volna, csak ne maradjak egyedül, én mégsem mentem velük. Elmentem sétálni, egy kicsit egyedül akartam lenni. A miérten kezdtem gondolkodni, aztán egyre inkább már Zolin. Azon, hogy miért volt az, ha ketten Petivel jöttek ki értem az állomásra, neki jobban örültem, mint a páromnak. Hogy miért emileztünk minden nap, mikor Peti is csak két-három naponként írt. Még akkor is ezen járt az agyam, mikor visszaértem a sétámról. Aztán a szobába benyitva Zolit találtam ott, pedig úgy tudtam ő is bulizni ment a többiekkel.

Azt mondta visszajött, mert tényleg nem akart egyedül hagyni. Így hát magunkra zártam az ajtót, és filmet néztünk.