Most először... 1. rész

Nicol csendben lépett be a szobába, kedvese csendben aludt még az ágyban. Leült mellé, és csak nézte... Apró mosoly futott át arcán, amikor Georg haján az apró fények táncát meglátta. Ebben a percben olyan boldognak, nyugodtnak és angyalinak látszott, mint még soha. Óvatosan odabújt a fiúhoz, és lassan ő is elaludt... Délután, a pajkos napsugarak ébresztették fel. Georg pedig az ágy mellett várta, egy finom ebéddel.
– Szervusz kedvesem.
– Szia. Mikor keltél fel?
– Öt perce, anyum szólt, hogy még reggel jöttél... Ne haragudj, csak nagyon fáradt voltam.
– Semmi baj... Mint látod, én is elaludtam.
Az ebéd és a lustálkodás megtette hatását, mert pár perc múlva, már vidáman párnacsatáztak és nevetgéltek.
– Megyek zuhanyzom egyet, ha nem bánod – mondta Nicol, és pajkosan párjára kacsintott.
– Rendben van, de akkor én is jövök ám... – mosolygott Georg, majd átölelte a lányt és hosszú forró csókkal nyomatékosította az iménti kijelentést. Nicol fülig pirult.
– Na jó... Sipirc! – nevetett a fiú.

A lány mosolyogva ment fürdeni, majd 20 perc elteltével drága párja nyitott be hozzá.
– Oh, ne haragudj, azt hittem, már végeztél. – mentegetőzött.
– Semmi gond, gyere nyugodtan, azért még nem futok ki a világból, mert törölközőben látsz...
– Ehhe, szívesebben látnálak nélküle, de szerintem, ezt te is tudod... – nevetett, majd biztosította a lányt, hogy semmit sem fognak elsietni, és csak akkor közeledik komolyan felé, ha megengedi. Nicol felvett egy könnyű nyári szoknyát és egy ujjatlan pólót, majd kiment kedvese után a teraszra.
– Csodálatos idő van, nem? Nincs kedved sétálni egyet?
– Részemről mehetünk, egy pillanat és hozom a kulcsot.

Elindultak sétálni, vagyis, inkább "az orruk után"... mert igazán célja nem volt a sétának, csak viccelődtek és élvezték a nyári napsütést. Estefelé mentek csak vissza haza, megnéztek egy-két aranyos filmet, aztán lefeküdtek aludni... legalábbis, míg a paplan alá nem kerültek, azt hitték, hogy aludni fognak...
A férfi átölelte Nicolt, gyengéden, de úgy, hogy a lány érezze, mennyire felizgatta a jelenléte. Ekkor megfordult, odabújt Georg-hoz és szenvedélyesen megcsókolta. Lassan, elbűvölve vetkőztették egymást... Mikor már semmi sem maradt rajtuk, a puha paplanon kívül, a férfi megkérdezte a lánytól:
– Biztos vagy benne, hogy ezt akarod?
– Igen. Ennél biztosabb nem is lehetnék. – felelte, majd elkezdte harapdálni Georg fülcimpáját.