Mese(?) a netes szerelemről

Volt egyszer egy fiú meg egy lány...
Eleinte ők még csak a neten keresztül ismerték egymást, ám egyszer végre elérkezett az idő, és találkoztak, végre személyesen is, egy szervezett találkozó keretében... A fiú szívében egyből lángok gyúltak, s ha addig nem tette volna eléggé, hát akkor aztán igazán elkezdett vonzódni hozzá, nemcsak hogy testileg, de ahogy jobban megismerte személyesen, egyre inkább lelkileg is. Beszélgettek, és a fiú nem bírt magával, egyre közeledett a lányhoz, megölelte, és ilyenek. Vágyott arra, hogy megérinthesse, hogy a közelében lehessen. Egy ilyen odabújás keretében, közel került ajkaihoz, s nem bírván türtőztetni magát, megcsókolta.
Rettegett, hogy merev visszautasítást fog kapni, de nem kapott, és ez boldogsággal töltötte el a szívét. A találkozó végeztével elkísérte a lányt a hazaúton, na de nem végig, csupán egy részén. Addigra már tényleg nem bírt magával, és hosszan ölelgette. Míg végül a búcsú pillanatában egy röpke csók elcsattant, és a fiú ennek a csóknak a gyönyörű emlékével indult útnak hazafelé.

Még aznap este sikerült beszélni vele, neten keresztül, s a fiú rákérdezett arra, hogy hogyan értékelheti a megtörtént dolgokat... Magában iszonyatosan rettegett az elutasítástól, de kellemesen csalódhatott, hisz a lány nem utasította el, hanem azt mondta, kicsit gondolkodnia kell, és majd egy következő találkozó alkalmával megbeszélik. A fiú epekedve várta a találkozót, addig is minden nap beszélt a lánnyal, és amiket a lány mondott, bíztatólag hatottak a fiúra. S következett a várva várt nap, és a találkozó. Délután találkoztak, és hosszas sétára indultak a szigetre. A sétának egy pad lett a vége, ahol megpihentek, és ott beszélgettek tovább, míg végül elcsattantak az első csókok, és a fiú tudta: Végre boldog lehet, mert megtalálta azt, akit igazán szerethet, és akiben nem fog csalódni. És így is lett...

Azóta a fiú igyekszik minden alkalmat megragadni, hogy a lánnyal lehessen, akit szeret, s a lány sem ellenkezik. Ez természetesen mindennél jobban boldogítja a fiút, és tényleg boldognak érzi magát. A fiút teljesen szerelmes, és igyekszik ezt minden lehetséges módon kimutatni, de sajnos gyakorlatlan még, és emiatt aztán nem sok mód jut eszébe, viszont van egy, amivel szeretné, de tudja, hogy türelmesnek kell lennie, és az is, habár néha már tényleg nem bír magával, annyira kívánja a lányt. Magában már rengetegszer elképzelte: