A sógor...

Amikor először találkoztam leendő sógorommal, éreztem, ahogy kettőnk között valamiféle szikra csap át. Egyszerűen nagyon jól nézett ki. Kb 190 centi magas, 85 kiló lehet, napbarnította teste van és gyönyörű arca. Fekete göndör haja volt akkor is. Amikor először a szemébe néztem, azon vettem észre magam, hogy tekintetem az arcán túl a csodásan szőrös mellkasán áll meg. Éreztem, hogy a farkam megbolondult az alsónadrágomban. Kezet fogtunk. Nem emlékszem, hogy valóban mondta, vagy már csak hozzáképzelem, de azt mondta: "Örülök Neked. Tudom, hogy mi ketten nagyon jól ki fogunk jönni egymással. " Éreztem, hogy a testemen végigfut az izgalom villáma. A hugomnak kellett volna Patrikkal valahol találkoznia, majd engem is összeszedtek volna, s így mentünk volna hármasban a hétvégére valahova a hegyek közé sátorozni. A hugom szerette volna, ha jól összebarátkozunk. No én magam is nagyon szerettem volna... Hisz ki nem szeretne egy ilyen sráccal legalább összebarátkozni? Mi tagadás, mostanában elég fáradt vagyok, s gondoltam is rá, hogy kiveszek néhány napot, s eltünök valahová, de a munkám nem engedte. Aztán jön a hugom, hogy férjhez készül. Ezzel kapcsolatosan az én legfontosabb feladatom, hogy jövendőbeli sógoromat feltétel nélkül megismerjem. Nem örültem ennek a marhaságnak, de dühöm abban a pillanabna elszállt, ahogy megláttam Őt.
A következő éjszakát már Patrikkal töltöttem egy erdőben – távol a civilizációtól. Az út a városból tűrhető volt. A konzerves vacsora után mindketten relaxáltunk a tűz mellett. "Nem kérsz egy kis ? ", kérdeztem. "Kösz", felelte, s máris kivette a poharakat a kezemből. "Dohányzol? ", kérdezte. Elmosolyogtam magam: "éppen ezt akartam én is kérdezni Tőled". Ahogy így eldumálgattunk, azt vettem észre, hogy meglehetősen gyakran téved a keze nadrágjának arra a tájékára, ahová én is kimondhatatlanul szerettem volna "tévedni". "Tudod", mondtam, "amikor tegnap találkoztunk, rögtön éreztem, hogy passzolsz a családunkba". Nem kaptam választ. A kezét rátette a combomra.