A történet, amit mégis én fejeztem be...

Ezt a történetet már nagyon régen elkezdtem írni, csak sosem volt időm befejezni. Most "végre" kész lett.

Pontosan nem tudod megállapítani, hogy hol lehetsz. Egy bérház pincéjére hasonlít a helység, ahol fogva vagy tartva. Alacsony a mennyezet, félhomály van, de nincs hideg. A kis terem közepén egy szék, mellette egy asztal, azon egy lámpa van. Gyenge a fénye.
Lépteket hallasz. Három emberét. Az egyik cipője hangosan kopog, a másik kettő tompán ér a földhöz. Meg tudod állapítani, hogy az egyik nő. Mikor a lépcső tetején kinyitják az ajtót kis fény szűrődik be. Alkalmad nyílik megfigyelni a bilincseket, amik a kezeden vannak. Erős fémbilincsek.

A lépcsőn csak egy ember jön le. A nő.
Magas. Félhosszú hajú. Vékony. Hosszú fekete köpeny van rajta és magas-sarkú cipő. Megáll neked háttal az asztal mellett.
Mit akar tőlem? – kérdezed, de tudod, hogy választ úgysem kapsz.
A nő odasétál a falhoz és felkapcsolja a rád világító lámpákat. Pontosan hármat. Bekapcsol egy veled szemben lévő kamerát, és arra kér, hogy mosolyogj. Egy cseppet sincs kedved hozzá. Rá sem nézel. Kezded megérteni, hogy innen csak akkor szabadulsz, ha a nő is azt akarja. Egyre jobban érdekel, hogy mi a fenéért vagy itt, és hogy ki ez a nő. Vajon hol lehetnek a ruháid? Miért vagy alsónadrágban? Szeretnél választ kapni ezekre a kérdésekre, így még egy kísérletet teszel az információk megszerzésére.

– Asszonyom! Elmondaná, miért vagyok itt? – kérdezed, és a nő megtorpan. Arcát viszont még mindig nem látod.
– Kisasszony! – szól vissza röviden, de érthetően.
Azonnal elkezdesz gondolkozni, ismerős ez a hang.
– Hogy mondja? – kérdezel vissza, hátha megtudod ki is a fogvatartód.
– Nem vagyok asszony! Kisasszony vagyok. – mondom én, és mosolyogva feléd fordulok.
Hozzád lépek és látom arcodon a teljes megdöbbenés jeleit. Szóhoz sem jutsz a meglepettségtől. Csak a szemembe nézel. Aztán végig a testemen. Nincs rajtam semmi a köpenyen és a csízmán kívül.

Látszik rajtad, hogy az eddigi kíváncsiság átlépett az izgalom és valami egészen más kíváncsiság felé. Nem is nagyon tudod leplezni, hogy megkívántál.
– Mit jelentsen ez? Mit csinálsz? Mi ez a bilincs a kezemen, és hol vannak a ruháim? – kérdezed, és az izgatottságot a hangodban egy kis düh fűszerezi.
Nem válaszolok, csak leülök Veled szemben lévő asztalra. Nem látsz engem, mert az egyik lámpa fénye pont a szemedbe világít, de tudod, hogy ott vagyok, és Téged nézlek.