Dirty Dancing

Egyszer az életemben megfogadtam, hogy soha nem bánok meg semmit... Megtörtént. Csodás volt. Nem bánom Ezt sem, sőt. Egy kaland volt, egy őrült éjszaka, de nem pusztán szex. Nem hormontúltengés miatt történt, nem azért, mert kellett valaki. Akárki. Ő nem akárki volt. Vele úgy érzetem, mintha felemelne, elszakítana ettől a földtől, s a gyönyör egészen ismeretlen tartományába repített volna... Olyan volt, mint egy film. Lehet, hogy a sztori vagy a varázs miatt, de nekem csak egymás után pergő képek maradtak, mintha nem is velem történt volna ez az egész. Soha többé nem találkoztunk. Nem is akarok. Hadd őrizzem tökéletes képét a lelkemben, ne rontsa el semmiféle külső körülmény. Különben is, lehet hogy meg sem történt. Annyira csodás volt, hogy nem merem elhinni, s még ha álom volt, akkor is érdemes volt érte élni... Bár még nem ébredtem fel.

28 éves vagyok, újságíróként dolgozom egy napilapnál. Felkértek egy külföldi munkára, nevezetesen egy tudósítást kellett készítenem Spanyolországban, egy üdülőfaluban történt csalás-sorozatról. A sztori unalmas, a kisváros nem kevésbé. Én, akit mindig feltüzeltek az új kihívások, most nem lelkesedtem. Úgy éreztem, mint az elítélt az utolsó estén: nem tudtam aludni, többször is kimentem rágyújtani az erkélyre. Aztán reggel indulnom kellett: úgy bámultam ki a repülőgép kerek ablakán, mintha örökre mennék el. Akkor még nem sejtettem, hogy mennyire más véleményen leszek, mikor visszatérek. Kiléptem a gépből, immár Spanyolországban, s megcsapott a hőség. A forróság belém hatolt, felélénkítette elfáradt lényem. Taxival érkeztem az üdülőbe, és szobám elfoglalása után rögtön munkához láttam: kérdezősködtem, jegyzeteltem, diktafonra vettem anyagot.

Őszintén szólva, hihetetlen unalmas volt az egész, bosszankodtam is, hogy a spanyol tudósító miért most lett beteg, és miért nekem kell ezt az egészet elszenvednem. De most már mindegy, gondoltam, este a szobámban összeállítottam egy vázlatot, lassan kirajzolódott a kép, hogy ki kinek falazott, ki kivel paktált le stb. Éjjel megint nem tudtam aludni a melegtől, így másnap fáradtan láttam munkához. Egy-két kép meg felvétel a lapba, újabb "interjúk", utánajárás, hiszen másnap reggel utaztam haza, s a hétfői számban benne kell lennie a cikknek. Úgy éreztem, ebből már nem hozhatok ki többet, így átmeneti otthonom felé indultam.