Hárman

Izgatottan vártam a mai napot. Olyan vagyok, mint egy kisdiák, aki tudja, hogy rossz fát tesz a tűzre, de muszáj megtennie. Gondosan előkészítettem már mindent, a deresre hűlt már a hűtőben, az illatos gyertyákból a számomra oly finom hűvös, kesernyés illat árad. Nyugtalanul járom az utat a szobák között. Már nem találom a helyem. Megváltó a csengőszó, mely az ajtóhoz hív. Megjött végre a barátnőm, akit annyira vártam. Ő lesz segítségemre a mai nap folyamán. Cinkosan mosolygunk egymásra, titkunk oly édes, annyira izgató. Ismeri az utat, lepakolja a táskáját, s kávénkat kortyolgatva átbeszéljük a mai teendőnket.

Amikor már mindent letisztáztunk, elvonul a fürdőszobába, éppen időben, mert a második vendégem is megérkezik. Most is, mint eddig bármikor szíven simogat a látványa. Kifogástalanul áll rajta az öltöny, elegáns férfi, s ahogy rám néz, tudom, érzem visszafogott vágyát. Azért jött hozzám, hogy szeretkezzen velem. Ritka alkalmak egyike, hogy találkozunk. Lopjuk életünkből ezeket a titkos kis perceket, együttléteket. Bevezetem az elsötétített szobába, kérdőn néz rám, de én egy semmitmondó mosollyal elintézem néma kérdését. Ez az idő most nem a beszélgetésé, tudjuk ezt mindketten. Így meg sem lep, amikor magához húz, s szenvedélytől áthatottan megcsókol. Ez a pár apró érintés elég ahhoz, hogy tűzbe hozzon. Vágyakozón simulok karjába, élvezem izmos testének szorítását. A halk, de pergő ütemű zene ritmusára kezd verni a szívem, s hagyom, hogy kedvesem keze, szája kényeztessen egy kicsit. Majd bocsánatkérő mosollyal kibontakozom karjából, s leültetem a széles, kényelmesen hatalmas ágyra, melyet az isten is szeretkezésre tervezett.

a behűtött , s azzal sorsára hagyom, kimegyek a szobából. Érzi, hogy most nem jöhet velem. Az előszoba hűvöse jót tesz felajzott lényemnek, de tudom, ez még csak a kezdet. Egy hatalmas levegővétel, s máris nyitok be a lányhoz, akivel most dolgom van. Ő már a zuhany alatt vár, halkan nevet fel, ahogy meglát. Sumáktársam ez a nő nagyon sok mindenben. Mindig meglep mennyire jól megértjük egymást, pedig tűz és víz vagyunk. S mégis. Most is szó nélkül dobom le magamról a ruhát, s lépek be mellé. Kellemesen hűvös víz zuhog rám, nyugtató, érzéket korbácsoló kettősség között kezdem mosdatni a lányt. Zuhanyozás alatt semmitmondó, amolyan női dolgokról folyik a csevely. A durva szivacs mindkettőnk kezében érzéki fegyverré válik, ahogy a bőrünkhöz ér.