Szalonnasütés

Egyre kellemetlenebbé váltak az ablakon besütő felkelő Nap sugarai. A barna takaró az üveg által felerősített napfényt csak úgy szívta magába és Imi hamar felébredt az égető melegtől. Alig eszmélt fel, hogy már reggel van, újabb meglepetés érte. Ott feküdt mellette meztelenül Gabica.

Sokáig tervezte ezt a bulit. Tavaly is jó volt, mindenki jól érezte magát, ezért is akarta mindenképpen megismételni, de most még jobbra szerette volna. Az előző évben a szüleitől nem sikerült megszabadulnia, de most elmentek kirándulni. Egyedül volt otthon egy hétig és a hétvégén, a hét csúcspontjaként egy szalonnasütést szervezett. Elhívta a volt osztálytársait és az utcából a barátait. És Gabicát is. Gyerekkora óta ismerte, a szomszéd gyerekek unokatestvére volt, akikhez nyaranta leutazott. Gyerekként nem is igazán kedvelték egymást. Imit gyerekesen dühítette, hogy egy lány magasabb nála, sőt hogy még merészebb is. Aztán a szomszédból a gyerekek elköltöztek, nem találkoztak évekig.

– Jézusom, hát mégis megtettem! – villant át az agyán.
Kapkodni kezdett. A ruháit kereste, de sem az övét, sem a lányét nem látta a szobában. Hátrakapta a fejét, mikor egy nagyobb levegőt vett a mellette pihegő.
– Nem igaz, mégis lefeküdtél vele! – zakatolt a vádaskodó lelkiismeret a fejében – A barátod és te megdugtad! Vá-vá-vá-várjunk csak! Mit csináltam tegnap este?

Az egyetem első évének végén találkoztak újra. Az interneten. Gabica fent tanult Pesten, Imi otthon maradt a Debreceni Egyetemen. Egyre többet beszéltek, mindig akadt közös téma. Estéket beszéltek át úgy, hogy mikor befejezték alig várták, hogy másnap újra kezdjék. Mindketten várták a vizsgaidőszak végét, hogy csak a nyáron kelljen gondolkodniuk. Bulizni, szórakozni, élni akartak és mindketten keresték a lehetőségeket ehhez. És mint zsák a foltját megtalálták egymást. A tételek tanulása között tartott szünetekben részletesen megállapodtak, hogy folyamatos pörgés lesz a nyár. Buli, buli hátán.

Újra visszanézett a mellette fekvő szépségre. Kikelt az ágyból és elindult a wchez, miközben a válaszokat kereste.
– Én a földszinten ágyaztam meg magamnak. – visszapillantott, az ágyon nem az ő takarója volt. – Nincs mese, téged barátom a farkad csóvál, nem fordítva.