John Smith 1. rész

Leparkoltam az épület előtt. Az autóm sokkal inkább keltette bennem azt az érzést, hogy lefulladt, mint azt hogy én magam állítottam le. Felnéztem az első szélvédőn keresztül az előttem magasodó rozzant épületre. Randall garzonja valahol a harmadikon van. Nem sokkal múlt éjfél. Ahogy kiszálltam az autóból újra arcon csapott a forró éjszakai levegő. Egy pillanatra a mosodák állott forró ájerére emlékeztetett. Csak ott nincs ilyen húgyszag. Koszos külváros ez, vér, szar és húgy bukéja terjeng a levegőben. Pont olyan, mint Randall a maga 160 centis paca testével és olaszosan nyírt zsíros bajszával. Mindennek tetejébe piszok meleg van. Gyilkos ez a nyár.
A harmadik próbálkozásra sikerült becsuknom a rozzant kocsi ajtaját, amire néhány macska a kukákból kiugorva a sötétbe szaladt. Amott valahol az éjszakában néhány csahol láncra verve, de lassan elnyomta a hangjukat a közelben elrobogó rendőrautók visító szirénája. Tőlem balra néhány néger – ahogy nézem stricik – fordultak be az utcába hangosan vihogva valami sarkon árusított szartól, amit magukba pakoltak. Jobbnak láttam bemenni az épületbe mire ideérnek. Be nem gombolt Hawaii mintás ingem suhogott mögöttem néhányat, ahogy frissen fellépdeltem az épület bejárata előtt nyújtózkodó magas lépcsőn majd beléptem az ajtón.
– Te jó Isten – mi ez a patkányszarszag? – mormogtam magam elé halkan önkéntelenül és majdnem visszahátráltam. Mintha ez a bűz a falakból áradna. Végiglépdeltem a hosszú szobákkal szegélyezett folyósón. Felettem pattogtak a kialudni készülő neoncsövek és arra gondoltam vajon Randall mért ilyen igénytelen. Elértem a lépcsőt és felkaptattam rajta. Nem értem Randallt – ennél azért jobban megy neki hogy itt éljen. Randall. Vagy ahogyan a városban ismerik Patkány Randall. Kisstílű strici, néhány lányt hajt, a környéken viszont nagyban köt fogadásokat a lovin. Valamikor bicskás zsebesként kezdte aluljárókban s néha is. A Patkány jelzőt akkor kapta, amikor a sittről szabadulva a saját tolószékes anyját is megbaszta. Rég volt már, vagy 30 éve. Mire felértem a harmadikra homlokban erősen gyöngyöztem. Valaki a folyosó koszos szőnyegén hagyott a véréből. Ahogy a folt nagyságát elnéztem legalább egy liter.