Marketing 31 1. rész

Kitakált történet, minden hasonlóság bla-bla-bla véletlenszerű...

– Gabi jöjjön be az irodámba, azonnal! – süvöltötte a kagylóba Sz. vezérigazgató. Egy hatalmas építkezési vállalatot vezetett, közel kétezer alkalmazottal. A fiatal marketingest két hónappal ezelőtt vette fel, és bár a lány jól nézett ki, alkalmazásában elsősorban végzettsége és kiváló tanulmányi előmenetele játszott szerepet. Na és persze egyik teniszpartnerének a közbenjárása, akinek valamilyen unokahúga lehetett a lány.

Amíg Gabira várt, egy kissé lenyugodott és újra átnézte a szerződést. Közel kétmillió forintos reklámot kötött le a lány az egyik helyi napilappal, anélkül, hogy erről megkérdezte volna. Sőt, a nevében írta alá a szerződést. Néhány másodperc erejéig az is megfordult a fejében, hogy kirúgja, de aztán meggondolta magát. Más lehetőség is van a megleckéztetésére, mosolyodott el kajánul.
Halk kopogás.
– V. kisasszony van itt – szólt be a titkárnő, Gabi pedig mit sem sejtve libbent be az irodába.
– Jó napot igazgató úr, éppen beszélni akartam Önnel az új lakópark promóciós anyagairól – eresztett meg Gabi egy udvarias mosolyt főnöke felé.
– Egy pillanat, kisasszony, előbb másról kell beszélnünk – és elébe tolta a szerződést.
A lány arcán röpke felhő szaladt át, majd hadarni kezdett.
– Igen... ö... ezt is említeni akartam. Két hétig Németországban volt, nem volt időm megvárni, míg visszatér, az X napilap pedig nagyon előnyös szerződést ajánlott a bevásárlóközpont hirdetésére, ami pedig a...
– Egy pillanat, kisasszony, felfogta ön, hogy mit tett? – dörrent rá a férfi.
– Mint már említettem, az ajánlatra azonnal kellett válaszolni és a szerződést is sürgették, nem gondoltam volna...
– Kisasszony, ez okirathamisitás – vágott a nő szavába ismét a főnök, ezúttál már nyugodt, vészjóslóan hideg hangon.

A lány szája már szinte sírásra görbült, elfehéredett újakkal markolta a szék karfáját, amelyben ült. Izgatottságában szaporán szedte a levegőt, fehér rövidújjú blúza alatt pihegve emelkedtek és süllyedtek kerek mellei.
– Én csak a cég érdekeit néztem, nem gondoltam volna, hogy neheztelni fog, ön is beláthatja, hogy ez egy nagyon előnyös szerződés – próbálta menteni a menthetőt.
– Még mindig nem érti?! Ez elvi kérdés, ön csalt, hamisított, ezért börtön jár.
– De hát... Nem gondoltam, hogy...
– Értesíteni fogom a hatóságokat, az ön karrierjének pedig ezennel vége.