Házmesterné lánya 4-5. rész

Házmesterné lánya 4. rész – Zoli

Egy szombaton én szedtem le az ágyneműket. A Zolién furcsa foltok voltak. Ujjammal megvizsgáltam a nedves lepedőt és megszagoltam. Tudtam, hogy ez csak sperma lehet. Sajnáltam, hogy kárba veszett, inkább a számba jutott volna. Egyik éjszaka sokáig tanultam és utána sem tudtam rögtön elaludni. Persze simogattam a punikámat és szép faszokra gondoltam. Mocorgást hallottam, ezért jobban füleltem. A mozgás egyenletes volt, mint amikor az öreg rudijával vagyok elfoglalva. Lehet, hogy ezt a hangot az öcsém csinálja? Ha ő csinálja, bizony maszturbál a szegény kölyök. De szívesen besegítenék neki! Szopogatnám az édes kis fütyijét... A francba is én is kívánom, neki is jó lenne, gyerünk!
Odalopóztam az ágyához, persze ő ahogy mozgást észlelt alvást színlelt. Oda térdeltem az ágyhoz és benyúltam a pokróca alá. Hamar megtaláltam az ágaskodó pöcikét, meg is markoltam gyorsan.
– Mit csinálsz? – förmedt rám Zoli halkan.
– Olyan, ami nagyon tetszeni fog, te kis buta. – és az ujjamat a szájára téve csendre intettem.
Fejemet bedugtam a takaró alá, hátrahúztam a fütyin a bőrt és megnyaltam a hegyét. Zoli beleremegett. Éreztem a nyelvemen az előváladék ízét. Ajkammal körbeöleltem a makkot és finoman szopogatni kezdtem. Kb. fele lehetett, mint amihez szoktam, de élvezetett nyújtott a játék nekem is, annál inkább, mert közben a szabad kezem a punimat kényeztette. Öcském hamar szaporázta a légvételt, megmerevedet és szépen telenyomta a számat finom gecijével. Letisztogattam a játékszerem, megcsókoltam öcsikémet és jó éjt kívántam.
Az ágyamban én is hamar elértem az orgazmust.
Öcsikém másnaptól különösen figyelmes volt velem, mindig ott termett, ha segítségre volt szükségem. Nem szólt semmit, de csillogott a szeme. Igyekeztem az öltözködéseimet úgy rendezni, hogy mindig lásson valami érdekeset. A lábamon a körmöt úgy vágtam, hogy véletlenül nem volt rajtam bugyi. Úgy jártam keltem, hogy picit mindig hozzáért valamim a srác ágyékához, vagy megsimogattam a tarkóját. A fiú annyira bepörgött, hogy éjszaka elég volt a számba venni, kettőt mozdulni és már adta is az áldást én meg örömmel nyeltem.
Egy nap leküldtem a pincébe valamiért, aztán én is utána siettem. Nem szóltam csak lecsókoltam. Még ügyetlenke volt, de hálás diák. Megfogtam a kezét és a mellemre raktam.
– Simogasd, kérlek! – ő remegő kézzel simogatott, dzsömöszölt. Kigomboltam a blúzom,
hogy érezzem a tenyerét.