A soha be nem teljesülő álom...

Szavazás átlaga: 4.47 pont (17 szavazat)
Megjelenés: 2007. július 31.
Hossz: 5 432 karakter
Elolvasva: 923 alkalommal
Gyönyörű, tavaszi este van. Állok az ablak előtt, nézem a csillagokat és a Holdat az égen. Csak egy fekete selyem hálóing és fekete bugyi van rajtam. Az ablak nyitva van, így kihajolok kicsit és beleszagolok a levegőbe. Mindenféle virágok illatát érzem, nagyon jó illat van odakint.
Aztán eszembe jut valami: hiányzik a szerelmem! Már nagyon rég láttam, van talán egy hete is, és nem bírom nélküle sokáig. Annyira jó lenne, ha most itt lenne és...

És akkor lágy csókot érzek a nyakamon, és megérinti két kéz a két vállam, majd végigsimítja egészen a kézfejemig. Egész testem bizsereg, már ennyitől is... iszonyatosan kívánom Őt! A kezei a hasamra csúsznak, és lágyan harapdálja, csókolgatja a nyakam, még mindig hátulról. Fenekemnél érzem kemény férfiasságát, jelét annak, hogy már Ő is kíván engem. Aztán megfordít és megcsókol... Végre, végre érzem, nagyon vágytam már erre, mindenem Őt kívánja. Szenvedélyesen csókolózunk, átkarolom a nyakát, ő pedig a hátam simogatja. Érzem, csúszik lejjebb a keze... már a tangám vonalánál jár és ott simogat. Minden érintésébe beleborzongok, ha nem kapom meg hamarosan, megbolondulok! Azt nem tudom, hogyan jutott be, hogy miért nem említette, hogy hazajön, de nem is érdekel most.

Kezeim a mellkasára csúsznak, onnan a hasára, és benyúlok az inge alá. Érzem a nem túl izmos, de nem is vézna hasát, közben a szemébe nézek. Oh, annyira imádom azokat a kék szemeket! Elkezdem gombolni az inget rajta, és amikor sikerült teljesen kigombolnom, finoman leveszem róla. Húzom őt az ágy felé, leültetem, megcsókolom, majd a hátára döntöm az ágyon és föléhelyezdekek. Csókolom az ajkait, egyre vadabbul, már alig bírok magammal, de muszáj visszafognom magam, nem hagyhatom, hogy az ösztöneim irányítsanak. Már teljesen nedves vagyok ott lent, pedig még csak az elején vagyunk a játéknak. Csókokkal, puszikkal és apró harapásokkal kényeztetem a nyakát, aztán tovább haladnak az ajkaim a mellkasára, de itt már nem harapdálok.

Lassan megyek lejjebb, a hasánál tartok, hallom, ahogy egyre szaporábban veszi a levegőt.
Ez csak a történet kezdete, még 3 oldal van hátra!
Érdekel a teljes történet és a több, mint tízezer további?
Regisztrálj VIP-fiókot!
A szavazáshoz VIP-tagsági szükséges!
Szavazás átlaga: 4.47 pont (17 szavazat)
Rakd a kedvenceid közé!
Oszd meg másokkal is! Facebook Twitter

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
v
vasas62
2023. április 4. 14:56
#9
Talán egyszer.
1
én55
2022. szeptember 7. 15:30
#8
Szép, érzelmes írás.
1
Andreas6
2021. június 13. 08:54
#7
Ne add fel a reményt!
1
z
zoltan611230
2019. november 24. 04:47
#6
Álmodozik.
1
a
A57L
2019. február 10. 06:07
#5
Üres az egész.
1
zsuzsika
2015. január 1. 15:31
#4
Közepes.
1
p
papi
2013. november 27. 16:06
#3
Nem rossz
1
N.
2007. augusztus 15. 17:17
#2
kivánom, h megvalósuljon...
...Neked és magamnak is.....
szép volt, gratula! :)
1
T
Törté-Net
2007. július 31. 00:00
#1
Mi a véleményed a történetről?
1