Tengerparti kaland

– Igen... csináld! – suttogta félig elalélva, érezve a közelgő édes kéjt. Igen, már jön az az ismerős bizsergés onnan a medencecsontja felől, valahonnan a gerince tájékáról, egy meghatározatlan pontból hogy aztán összpontosuljon minden oda, a lába közé, a nedves redők közé, a kis sötét barlangba, amelynek bejáratán most barátja szerszáma csuszkál erőteljesen ki-be és ezt az egészet mintha azzal a kis gombbal indítaná, amely onnan, a nedves szirmok közül bújik elő és amelyet most jobb kezének középső ujjával egyre vadabbul simogat körbe-körbe...
– Au, au... – hallotta valahonnan messziről barátja fájdalmas hangját, és egy pillanat alatt magához tért a kábulatból, annál is inkább, mivel barátja egyszeriben mindent abbahagyott és nagy jajgatással leszállt az ágyról. A lánynak hirtelen egy emléke jutott az eszébe: 3-4 éves lehetett, éppen megtanult kerékpározni – a házuk előtt lévő dombbal viszont sehogy sem tudott megbirkózni, pedig de sokszor is megpróbálta. Aztán egy napon, minden erejét és bátorságát összeszedve újra nekiveselkedett. Már csak pár méter hiányzott a domb tetejéig amikor a szomszéd fiú, Géza rákiabált: úgysem érsz fel, úgysem érsz fel..! – és tényleg, pár méterrel a cél előtt feladta, nem bírta tovább és visszagurult... Gézát akkor egy életre meggyűlölte...

Mindene lüktetett. Kapkodva szedte a levegőt és ujjai még mindig a keményre duzzadt, nedves borsószemet simogatták, másik kezével bal mellét markolta... Lassan eljutott a tudatáig, mi is történt valójában. Barátja ott állt előtte az ágy végén, meredező szerszámmal, meggörnyedt testtel és a fájdalomtól eltorzult arccal makogott:
– Ne haragudj, képtelen vagyok folytatni, mindenem fáj, úgy érzem, szétreped a hátamon a bőr.. – mondta és óvatosan a háta mögött lévő fonott székre roskadt.

A lány felült az ágyon. Még mindig reszketett az egész belsője, jobb kezének ujjai még mindig lábai között matattak és talán a gyors mozdulattól – ahogy barlangjának nedves bejárata hirtelen bezáródott – pukizáshoz hasonló hangott hallatott. Maga sem tudta, hogy ettől a hangtól-e, vagy az egész helyzet komikus voltától, de féktelen nevetésben tört ki. Barátja értetlenül meredt rá és úgy nézett ki, mint akit rettenetesen dühít a lány nevetése. A lány csak kacagott, mellei vidáman táncoltak a nevetés ritmusára.. Nevetett, pedig az igazat megvallva, sírni lett volna kedve. Olyan közel volt már és úgy szeretett volna egy jót élvezni..