A masszőr 3. rész

P. keze megállt a levegőben és ures tekintettel bámult a papírdarabra. Hirtelen nem tudta felfogni, hogy ez mit is jelent, vagy jelenthet.
– Valami baj van? – ult fel a felesége.
– Semmi... semmi baj – nyugtatta P. azzal becsukta a fiókot és lekapcsolta a villanyt.
V. szorosan hozzábújt, és nemsokára már aludt is.

P. – nek viszont nem jött álom a szemére. Egyfolytában azon járt az esze, vajon mit kereshet a fiókban az a cetli. Először el se tudta képzelni, hogy a felesége révén kerult oda, fantasztikus agyszulemények rohanták meg manókról és egyéb mesebeli lényekről. Hiába próbált meg védekezni a valóság ellen ilyen gondolatokkal, nagyon is jól tudta, hogy az a papiros csak egyféleképpen kerulhetett oda: a felesége ismeri, sőt már igénybe is vette a szőke masszőrnőt.

Hirtelen elképzelte, amint felesége van tegnap reggel az ő helyében: amint ott fekszik a kocsi hátsó ulésén a zöld Opelben, lábait ugyanúgy szétteszi ahogy ő csinálta, a szőke nő pedig ugyanazt a vibrátort használja amivel őt elégítette ki. De nem tudta sokáig agyában tartani ezt a képet. Hogy az ő felesége? Hogy V. ilyeneket csináljon? Az nem lehet, ki van zárva, hiszen mindent megkap tőlem a szex terén. Amit csak akar!! De akkor hogy kerult oda a cetli? És nem is az hogy hogy, hanem hogy miért? Lehet, hogy mégis vannak olyan titkos vágyai amiket nem tudok? Ezek szerint biztos, csak tudnám mi az? A felfedezés okozta izgatottság ellenére is le – lecsukódott a szeme, lassan álomba merult.

Másnap munkába menet P. egyfolytában azon gondolkozott, hogy derítse ki mi köze van a feleségének a szőkéhez. Nem kérdezhetett rá, hiszen azzal elárulta volna magát, hogy ismeri a masszőrnőt. Ha csak szimplán megkérdezi, hogy mi az, a felesége biztos letagadja és ő nem tud meg semmit. Vagy kérdezze meg a szőkét? Az autós kaland után ugyan lekérte a telefonját, de most, hogy V. is képes volt arra amire ő, már nem fulőtt hozzá a foga, hogy felhívja a számára szinte teljesen vadidegen nőt. Pedig nem marad valószínuleg más megoldás, mert azt kizártnak tartotta, hogy V. – től meg fog tudni bármit is.

Délben szakított egy kis időt, és mikor a többiek nem voltak az irodában elővette a cetlit.