Munkahelyi izgalmak 1. rész

A suli elvégzése után munkanélküli lettem. Tizennyolc éves voltam, nem volt szakmám, nem értettem semmihez, így aztán finoman szólva nem igazán kapkodtak utánam a munkáltatók. Végül apám megneszelte, hogy egy gyerekkori haverja vállalkozásba kezdett és híján van munkaerőnek, hát gyorsan beprotezsált engem. Szerencsém volt, a faszi azonnal felvett a cégéhez. Életem első munkanapja egy rövid eligazítással kezdődött, amelynek során emberünk elmondta, hogy mit is kell csinálnom tulajdonképpen, aztán kocsiba szálltunk, átvágtattunk a városon és végül kikötöttünk egy elhagyatott gyártelepen.
A gyártelepen volt egy jókora raktárhelyiség, ami tele volt mindenféle áruval, és nekem kellett a raktárvezetőnek segíteni elővadászni a különböző cuccokat, amiket azután a megrendelők elszállítottak. Őszintén megvallva, nem volt valami szívderítő a helyzet, az első benyomás elég lehangoló volt. Úgy éreztem, hogy nem ez álmaim munkahelye és magamban eljátszottam a visszavonulás gondolatával. Ami (akarom mondani aki) miatt mégis a maradás mellett döntöttem, az a raktárvezető személye volt. A háromszemélyes "cégóriás" harmadik tagja ugyanis a főnököm felesége volt. A nő, akit Anitának hívtak, úgy negyven-valamennyi lehetett és már a bemutatkozáskor megállapítottam, hogy elég csinos, fiatalos, vagány nőszemély. A főnök még magyarázott, mutatott egy-két dolgot, aztán sietősen elhúzta a csíkot. A meló nem volt különösebben nehéz, de szinte minden fázisa két embert kívánt, így volt alkalmam bőven alaposabban is szemügyre vennem Anitát.
Bár kétségkívül nem tagadhatta volna le a korát, azért meg kell hagyni, igencsak szemrevaló teremtés volt. Kleopátra-szerű, nyakközépig érő, fekete haja fiatalos külsőt kölcsönzött neki, amit tovább fokozott sportos öltözködése. Testre feszülős farmert és szűk, nagyon is átlátszó, fehér felsőt viselt, amelyen keresztül jól kivehetően domborodtak jókora mellei. Mivel melltartót nem vett fel, tisztán átlátszottak a mellbimbói. Teljesen megbabonázott ez a látvány. Ha éppen nem a fenekét bámultam, amikor létrára állva egy magasabb polcról vett le valamit, akkor a dobozokért nyújtózkodás közben teljesen a melleire feszülő rucija vonzotta mágnesként a tekintetemet.