Véletlen találkozás
2006. szeptember 14.
Történt valami, ami megváltoztatta az életemet, azt hiszem elég jelentősen. Rengeteget tanultam, sokat szenvedtem, többet, mint amit megérdemeltem. Egész eddigi életemben az volt a mottóm, hogy nem bízom senkiben, így nem ér csalódás, nem bántanak meg. De sajnos ez szertefoszlott, mikor megismertem azt a fiút, akibe nagyon rövid idő alatt beleszerettem. Igaz, hogy a szerelem érzése pár hónap után elmúlt, de ettől függetlenül kötődtem hozzá.
Azt kell mondanom, bár ne lenne igaz, de sajnos így van.
Megismertem valakit, megkedveltem, hallgattam rá, mikor azt kérte bízzak benne, s elhittem, mikor azt mondta, hogy barátként szeret. Voltak dolgok, amiket életem során megbántam, de az volt a legnagyobb hibám, amikor hittem ennek a srácnak. Életem legnagyobb hibája volt, hogy idővel mégis megbíztam benne.
Sokszor csalódást okozott, hazudott, átvert, és gyűlöltem is érte. Ez az igazság. Viszont mára már ennek nyoma sincs. Egyszerűen úrrá lett rajtam a csalódottság, a harag, rá is mérges voltam, a hazugságért, magamra is a naivságom miatt. Nem egy felemelő dolog egyik napról a másikra elveszteni valakit, akit a legjobb barátodnak tartasz, és még azt sem tudod miért tűnt el az életedből.
Ez bizony megtörtént velem. Kicsit hosszúra nyúlna 2 év távlatában beszélni, úgyhogy inkább csak a lényeget emelném ki. Mint mondtam, lassan 2 éve ismertem meg valakit, egy srácot, akivel egy ideig nagyon jól kijöttünk. Folyton azt hajtogatta, hogy barátok vagyunk, és hogy bízzak végre benne. Hát sajna én elkezdtem bízni benne, és ami rosszabb, hogy ezt ő is megérezte, és jól ki is használta. Körülbelül 3 hónapig tartott az az időszak, amire azt mondhatom, hogy tökéletes volt köztünk. Aztán közbeszólt az élet, és változás történt az életében. Ezután már egyre kevesebbet beszéltünk egymással, már nem éreztem őt őszintének, valahogy megváltozott. Ezt követően már kisebb nagyobb időre el is tűnt az életemből. Nem állt szóba velem egyáltalán. Persze, én mint a naivság szobra, megpróbáltam megmenteni a barátságunkat, amiről azt hittem hogy ö is ennek nevezi ezt a kapcsolatot, aztán kiderült hogy ez csak az én oldalamról barátság.
Az övéről meg talán "időtöltés ha unatkozik.
Történt valami, ami megváltoztatta az életemet, azt hiszem elég jelentősen. Rengeteget tanultam, sokat szenvedtem, többet, mint amit megérdemeltem. Egész eddigi életemben az volt a mottóm, hogy nem bízom senkiben, így nem ér csalódás, nem bántanak meg. De sajnos ez szertefoszlott, mikor megismertem azt a fiút, akibe nagyon rövid idő alatt beleszerettem. Igaz, hogy a szerelem érzése pár hónap után elmúlt, de ettől függetlenül kötődtem hozzá.
Azt kell mondanom, bár ne lenne igaz, de sajnos így van.
Megismertem valakit, megkedveltem, hallgattam rá, mikor azt kérte bízzak benne, s elhittem, mikor azt mondta, hogy barátként szeret. Voltak dolgok, amiket életem során megbántam, de az volt a legnagyobb hibám, amikor hittem ennek a srácnak. Életem legnagyobb hibája volt, hogy idővel mégis megbíztam benne.
Sokszor csalódást okozott, hazudott, átvert, és gyűlöltem is érte. Ez az igazság. Viszont mára már ennek nyoma sincs. Egyszerűen úrrá lett rajtam a csalódottság, a harag, rá is mérges voltam, a hazugságért, magamra is a naivságom miatt. Nem egy felemelő dolog egyik napról a másikra elveszteni valakit, akit a legjobb barátodnak tartasz, és még azt sem tudod miért tűnt el az életedből.
Ez bizony megtörtént velem. Kicsit hosszúra nyúlna 2 év távlatában beszélni, úgyhogy inkább csak a lényeget emelném ki. Mint mondtam, lassan 2 éve ismertem meg valakit, egy srácot, akivel egy ideig nagyon jól kijöttünk. Folyton azt hajtogatta, hogy barátok vagyunk, és hogy bízzak végre benne. Hát sajna én elkezdtem bízni benne, és ami rosszabb, hogy ezt ő is megérezte, és jól ki is használta. Körülbelül 3 hónapig tartott az az időszak, amire azt mondhatom, hogy tökéletes volt köztünk. Aztán közbeszólt az élet, és változás történt az életében. Ezután már egyre kevesebbet beszéltünk egymással, már nem éreztem őt őszintének, valahogy megváltozott. Ezt követően már kisebb nagyobb időre el is tűnt az életemből. Nem állt szóba velem egyáltalán. Persze, én mint a naivság szobra, megpróbáltam megmenteni a barátságunkat, amiről azt hittem hogy ö is ennek nevezi ezt a kapcsolatot, aztán kiderült hogy ez csak az én oldalamról barátság.
Az övéről meg talán "időtöltés ha unatkozik.
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes, 4 oldalas történet? És a több, mint tízezer másik?
VIP-tagsági váltásához válassz az alábbi csomagok közül!
Próbaidős
40 nap
960 Ft
Ezt választom!
telefonhívással
Kezdő
120 nap
2000 Ft
*/5.2€
Ezt választom!
bankkártyával
ingyen:
1 hónap
1 hónap
Haladó
180 nap
2760 Ft
*/7.2€
Ezt választom!
bankkártyával
ingyen:
2 hónap
2 hónap
A legjobb ár/érték arány!
Profi
365 nap
5380 Ft
*/14€
Ezt választom!
bankkártyával
ingyen:
4+ hónap
4+ hónap
* 384 EUR/HUF árfolyammal számolva
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
v
vasas62
2023. február 3. 13:42
#9
Feloldozó szex.
1
é
én55
2022. május 26. 19:22
#8
Nem lesz a kedvencem.
1
z
zoltan611230
2019. augusztus 15. 05:02
#7
Ég veled is.
1
A
Andreas6
2017. október 13. 04:44
#6
Nem fogott meg.
1
f
feherfabia
2015. február 14. 06:16
#5
gyenge!
1
a
A57L
2014. október 29. 16:52
#4
Egynek elmegy.
1
l
listike
2014. szeptember 23. 07:08
#3
Jó.
1
g
genius33
2012. október 19. 06:30
#2
Nemrossz 🙂
1
T
Törté-Net
2006. október 21. 00:00
#1
Mi a véleményed a történetről?
1