A legszebb alkalom

Bekopogtam hozzá. Szó ami szó, a szívem még mindig vadul ver, akárhányszor csak a közelébe kerülök, most is ugyanez az érzés kezd hatalmába keríteni. Még végignéztem magamon, lágy anyagú lenge nyári szoknya, ujjatlan blúz... azt hiszem elég mélyen dekoltált, végülis ez már a harmadik randevúnk a lakásán. Múltkor leforráztam kicsit. Szerinte félek tőle, szerintem viszont csak a helyzet furcsa, hogy mint férfi, s mint nő találkozunk, nem pedig mint tanár és tanívány. Minden esetre hihetetlenül vonzódom hozzá, 30 éves, jó megjelenésű férfi, az első perctől fogva úgy vonz magához, mint egy mágnes... és ha belegondolok abba, hogy ez a férfi ennyire akar engem.. hát. Na jó, nem mintha nem jutott volna ezerszer és ezerszer eszembe az, hogy valami véletlen folytán csak ő és én vagyunk az előadáson, és legalábbis lesöpör mindent az asztalról, és...

Kinyílt az ajtó, én pedig, mint akit rajtakaptak azon min gondolkodik, egy pillanat alatt elpirultam. 12 éves korom óta nem történt velem ilyen... annak pedig lassan már tíz éve.

Átnyújtottam neki az üveg , amit hoztam és nyomtam az arcára egy puszit... isteni illata volt.

A vacsora kellemesen eltelt, kommersz témákról beszélgettünk, magánéletről, szerelemről, életről... mindenről.
Mikor látszólag kifogytunk a témából, felálltam, hogy töltsek egy kis neki, is, magamnak is. Odaléptem mellé. Láttam a vágyat a szemében, abban a csodaszép barna szemében, szinte kérte, hogy szánjam meg, legyek végre az övé, ne tovább. A következő pillanatban a lábamat kezdte el cirógatni a térdemtől kezdve. Mintha áramütés ért volna, a bizsergés egy pillanat alatt átjárta a testemet, le kellett tennem az üveget, félő volt ha nem leejtem, akkor a saját kezemmel töröm szét. A ujjai már a derekamnál jártak, simogatták bőrömet a blúzom alatt, majd átfogta a derekamat és magához húzott, fejét a melleim közé fúrta, éreztem a forró lehelletét a blúzon keresztük.

Az ujjaim a nyakán kalandoztak, néha besiklottak inge alá, amennyire az engedte. Pár pillanatig így maradtunk, de örökkévalóságnak tűnt.. abban a pillanatban, hogy hozzám ért csókolni akartam, de még mindig csak ölelt. Kihámoztam magam a szorításából és hátráltam egy lépést, azt akartam, hogy tudja, egy ölelés nem lesz elég, sokkal több kell.