A kávé illata 1. rész

Nagyon meleg volt azon a nyáron. Igazi kánikula. 16 voltam, egy szexuálisan sanyarú sorsú fiú, akinek valahogy nem jöttek össze a dolgai a lányokkal. A hormonok persze tomboltak, mindenem odaadtam volna, hogy végre elmondhassam: Már nem vagyok szűz, megkaptam egy nőt!
A nyári szünet már 1 hónapja tartott. Nemigazán tudtam magammal mit kezdeni, untam az utcai lógást a haverokkal, a focit, a bicajt. Legalább lányok is lettek volna közöttünk. De nem! Így esély sem volt az udvarlásra. A velem korú lányok igazából szóba sem álltak velünk, nekik az idősebb srácok imponáltak már. Irigykedve néztük ahogy esténként összebújnak velük a parkban a padokon, és kezük rejtett helyeken vándorol.
Azon a reggel is épp ilyenekre gondoltam az ágyban, mikor anyám hangját hallottam a konyhából:
– Peti! Gyere reggelizni!
Felkaptam egy pólót, és gatya póló kombóban kivánszorogtam a konyhába. Anyám egy nagy áruházban dolgozott, és mióta apám elhagyott bennünket, több műszakot is bevállalt, hogy fenntudjuk magunkat tartani. Hol reggel ment el, hol délután dolgozni. Leültem az asztalhoz, miközben ő kávét készített oda, majd elment átöltözni. Gondolataimba újra előjöttek azok a meztelen női képek, amit egy – két német magazinban látok nap mint nap, amiket a szombáman rejtegetek. Egy haverom apja hozta külföldről, és akkoriban (80 – as évek) puncit egy magamfajta fiú nem nagyon láthatott másutt. Kincsként őriztem, és mikor csak tehettem, ezeket lapozgatva vertem ki a farkam, és hoztam egy kis megkönnyebbülést szexuálisan túlfűtött gondolataimba. A kávéfőző hangos kotyogással zökkentett ki a puncik bűvköréből, a kávé illata átjárta a konyhát, és kiszökkent a konyha nyitott ablakán is, amely a bérház közös udvarára nézett. Felálltam az asztaltól, hogy kiöntsem a lefőtt kávét, és elzárjam a gázt. Az ablakon kipillantva Anikó, a negyvenes éveiben járó szomszédasszony sziluettjét vettem észre elhaladni, amint épp hozzánk tart. Óh gondolhattam volna. Ha meghallja a kávéfőző hangját az udvaron, legtöbbször bejön egy ingyen kávéra. 2 gyors kopogás, nyílt a bejárati ajtó, és hallottam is már a hangját:
– Szia Évikém. Bejöhetek? – szólt be hangosan az ajtótól, de már jött is be az előszobába. Anyám is megjelent a szobaajtóban.
– Persze gyere csak. Épp most főzöm a kávét. Kérsz egyet?