A kis örökös

Roppant álmos és fáradt voltam. Teljesen kimerített a hosszú utazás. Intettem a szobalánynak, hogy hagyjon magamra, majd nem törodve azzal, hogy még mindig az utazóruhám van rajtam, végignyúltam a vetett ágyon. A hideg selyemszatén jótékonyan husített, hiszen elviselhetetlenül meleg nyári este volt. Az ablakszárnyak ugyan tárva nyitva voltak, mégis inkább a hoség ömlött befelé. A gyertyák fényénél néhány szúnyog és éjszakai lepke verdesett, már elore láttam szörnyu sorsukat. Kényelmesen nyújtózkodtam egyet, jól esett az elgémberedett tagjaimnak. Hosszú órákat töltöttem egy kényelmetlen hintóban, ami minden luxusa ellenére sem volt elég nagy ahhoz, hogy az ember élvezhesse az utazást.
Néhány percig csak bámultam a baldachinos ágy arany faragványait, a mennyezeti kazettákról figyelo ártatlan arcú, dundi angyalkákat. Egy pillanatra eltöprengtem azon, hogy miért is nem használjuk gyakrabban a nyári kastélyt. Alig másfél hónapot töltöttünk itt nyaranta, amikor Párizsban már nem lehet megmaradni a kánikula miatt. A kastélyt és a körülötte húzódó tavat az erdovel együtt korom óta egyfajta menedéknek tartottam, ahol el lehet rejtozni a kötelességek és az udvari szokások elol. Itt nem kellett minden szavamra, mozdulatomra ügyelni, nem ugráltak körülöttem szolgák és inasok hadai, és nem súgtak össze a hátam mögött, hogy "az ifjú örökös. "
Való igaz, apám hatalmas vagyont hagyott rám, de mindezzel elveszítettem azt a reményt, hogy normális gyerekként nojek fel. Sosem volt igazi . Amíg apám és anyám élt, állandóan azt sulykolták belém, hogyan nojek fel a ranghoz és a vagyonhoz. Magántanárok tanítottak és társalkodónovel kellett beszélgetnem ahelyett, hogy a velem egykorú fiúkkal játszottam volna odakint a parkban. Apám halála után értettem meg igazán, hogy minderre miért volt szükség. A felelosség és a hatalom súlya egyszerre zuhant a vállaimra. Örökké beteges, gyönyöru anyám alig egy évvel élte túl apámat. Elvesztésükkel örökre lezárult az, amit mások neveznek. Ennyi idosen sokan már megnosülnek, nemzenek – én viszont még most is úgy érzem, nem vagyok kész minderre. Kisfiús, vékony alkatom, hosszú, loknikba fésült hajam és finomvonású arcom miatt sokan gondoltak már fiúruhába öltöztetett lánynak. Hiába gyötörtek és tanítottak éveken keresztül válogatott tanítók, sokan pontosan a külsom miatt nem kezeltek teljes értéku felnottként, a királyi család tagjaként. Nekik ma sem vagyok más, csak egy "helyes, ártatlan kiskölyök". Mikor fogok végre én is úgy kinézni, ahogy apám néz ki a családi festményeken? Mikor fogok én is végre szakállt és bajszot növeszteni, hogy úgy feszíthessek a lovon, ahogy valaha oseim tették?
Szórakozottan végigsimítottam az arcomat, és megállapítottam, hogy ugyanolyan selymes és szortelen, mint reggel volt. Nincs esélyem. Miért áldott meg ilyen babakülsovel a sors? Öklömmel dühösen belecsaptam a finom ágynemube.
Kopogtak. A szobalány volt, melegvizes tálat hozott, hogy lemoshassam magamról az út porát. Némán odalépett hozzám, és segített lehúzni a csizmáimat. Miután végzett, fel sem tápászkodva az ágyról intettem neki, hogy hagyjon újra magamra.
Lassan elkezdtem magamról lehámozni a ruháimat, és ott hagytam oket ledobva, ahol kiléptem belolük. Majd összeszedik, elvégre ezért fizetem oket. Az alsónemumbol is kibújtam, mert a nyári éjszakákon alul teljesen mezítlenül szoktam aludni. Kényelmes és praktikus, foleg a hosszú hálóing alatt. Ahogy az ágy szélén gondosan kikészített fehér hálóruhám felé nyúltam, a hideg selyem váratlanul hozzáért a hímvesszomhöz. Beleborzongtam. Persze mondanom sem kell, hogy a nemi szervem környékén sem nott még ki a szor, így a csupasz borön végigsikló szatén megtette hatását. Rögtön merevedésem lett. Önkéntelenül is megmarkoltam az ágynemut, és odahúztam hozzá, majd lehunyva a szemem élveztem a gyönyört, amit az egyre gyorsabban fel és le húzogatott selyem simogatása okozott.
Hirtelen becsapódott az ablak egyik táblája. Összerezzenve tértem magamhoz. Mivel oly közel voltam már a beteljesüléshez, másodpercekig csak kapkodva nyeltem a levegot. Magamban feltápászkodtam és odabandukoltam az ablakhoz. Odakint feltámadt a szél, talán végre esni fog. Semmi különös. Átkozódva, hogy az ablak így megszakított, visszamásztam az ágyba, a megizzadt testemre felhúztam a bokáig éro fodros hálóinget, amelyet családunk osi címere és a monogramom díszített. Kényelmesen elhelyezkedtem a puha párnákon, a hálóinget felturtem egészen a péniszemig és újra odahúztam az ágynemut. Szinte azonnal reagált a testem, alig kellett az anyagnak hozzám érnie. A kellemes érzéstol megfeszülve, nyöszörögve húzogattam egyre gyorsabban a selyemszatént.
– Nocsak, nocsak, maszturbál.
– Nézzétek csak a kis örököst...
– Pedig azt hittem, nincs is farka...
Összerándulva nyitottam ki a szemem, és ösztönösen az ágy alá készített tor felé nyúltam – de már elkéstem. Három álarcos férfi fogott le egyszerre, így mozdulni sem tudtam. Átvillant az agyamon, hogy segítségért kiabáljak, amikor megéreztem egy jéghideg pengét a torkomon.
– Egy szót se, vagy elvágom a torkod! – mondta az egyikük vészjóslóan. – Aztán megnézzük, hogy valóban kék-e a véred...
Harsányan felkacagtak. Amennyire a rémületem engedte, megpróbáltam rájönni, hogyan juthattak fel a szobámig. Aztán rádöbbentem, hogy valószínuleg a nyitott ablakon mászhattak be. Jellemzo, hogy az orök megint nem voltak a helyükön...
– Nézd csak, még mindig áll neki, mint a cövek! – kacagta az az álarcos, amelyik a kezemet szorította satuként a fejem fölé, majd a hímvesszom felé bökött. Való igaz, a péniszem továbbra is az ég felé meredezett, amitol úgy éreztem, menten elsüllyedek szégyenemben.
– Te látsz valamit a lába között? – kacagott vissza a másik, aki a lábaimat szorította le. Még mindig vihogva elkezdte szétfeszíteni a vékony combjaimat, így azok most tárva nyitva álltak elotte. – Mert szerintem ehhez egy nagyító is kellene...
– Ugyan már, fiúk – jegyezte meg a harmadik – ez egy nagyon helyes kis farok. Pont olyan, amilyet egy ilyen kis elkényeztetett ficsúrtól várhattunk... Csupasz, mint az egész teste. Olyan, mint egy fejletlen kislány, nem igaz?
Vihogás. Már megint ez a gúnyos vihogás! Nem érdekelt tovább a hideg tor a nyakamnál, összeszedve minden bátorságomat közbevágtam:
– Megmondanák... hogy mégis mit akarnak itt... ilyenkor?
– Nocsak, a hangja sem változott... – röhögött fel újra az elso számú fogvatartóm. – Ugyanolyan kislányos, mint legutóbb volt.
– Mint legutóbb? – kérdeztem megdöbbenve.
– Ugye nem ismersz meg? – kérdezett vissza a másik.
Vadul járt az agyam – ami tekintve, hogy szinte teljesen meztelenül, lefogva hevertem a saját ágyamban, három vadidegen társaságában – nem volt könnyu.
– Kellene?
– Ugyan már, drága kuzin, nem ismersz meg ennyi év után? – vigyorgott a hozzám legközelebb eso alak, majd letépte a maszkot az arcáról. Megfagyott az ereimben a vér. Rég nem látott unokatestvérem arcán végigfutott egy fennhéjázó mosoly. – Vagy már olyannyira el vagy szállva magadtól, hogy szándékosan észre sem veszel?
– Luis... mégis mit... keresel te itt...? – nyögtem kényszeredetten, amikor valóban ráébredtem, hogy az egyik fogvatartóm a saját rokonom. Apám bátyjának a fia. – Ne bolondozz, engedj el...!
– Eszemben sincs, öcskös. Azért jöttem ide a két barátommal, hogy végre móresre tanítsalak annyi év után.
– Tessék??
– Már kiskorod óta szálka voltál a szememben, anyád még a széltol is óvott. Sosem méltóztattál velem kommunikálni, lealacsonyodni hozzám... Amióta pedig megörökölted apád vagyonát, ami valójában az ÉN apámat illetné, úgy viselkedsz, mintha legalábbis te lennél a jövendo uralkodó...
– Ez nem igaz! – vágtam közbe hevesen, de szinte rögtön égni kezdett az arcom. A pofon oly gyorsan csattant, hogy szinte fel sem fogtam. Mégsem hagytam magam. – Te is tudod, hogy nem rajtam múlott! Senkivel sem beszélhettem, mert nem engedték!
– És persze te olyan jó kisfiú voltál, hogy mindenkinek szót fogadtál, igaz? Akkor remélhetoleg nekünk is szót fogsz fogadni, és ígérem, hogy gyorsan végzünk...
– Mégis... mit... akartok??
– Az attól függ, hogy mennyire leszel jó fiú... Uraim! Munkára!
A két álarcos fiú kötelet szedett elo, majd villámsebesen odakötötték a kezeimet az ágy hátsó rácsához. A csuklóm sajgott a kötél szorításában, rögtön éreztem, ahogy a húsomba vág. A lábaimat hasonlóképpen az ágy két oszlopához kötötték, teljesen szétterpesztve. Önkéntelenül is folyni kezdtek a könnyeim a . A hálóruhám még rajtam volt ugyan, mégis a derekamig felcsúszott a fodros anyag. Deréktól lefelé kitárulkozva vergodtem elottük, de mivel a tort Luis még mindig veszedelmesen közel tartotta a torkomhoz, némán turtem a durvaságot.
– Nézzétek csak, sír, mint egy kislány! – vigyorgott gonoszul Luis. Az évek során nem sokat változott, talán 5 évvel lehetett idosebb nálam, viszont velem ellentétben o már tényleg kész férfinak számított. – Ha nem látnám ilyen jól a farkát, a loknis hajával valóban azt hinném, hogy egy ártatlan kislány!
A két fiú vele együtt vihogott. Éreztem, hogy fülig vörösödöm.
– Mit szólnátok, ha a farkára is kapna egy helyes kis masnit? Mondjuk egy olyan világoskéket, amivel a haját kötötte össze...
Luis durván kirántotta a masnit a hajamból, amitol az addig gondosan elrendezett és összefogott fürtjeim szétterültek a párnán.
Luis fogta a kék szalagot, és matatni kezdett a lábam között vele.
– Luis... Luis... elment az eszed? Hagyd abba... hagyd!
Felnyögtem, ahogy megéreztem a bársonyszalagot a péniszem körül, Luis pedig máris csomót húzott rá.
– Megfeszítsem, vagy ne feszítsem meg?
– Ne, ne...!! Megorültél???
Felkiáltottam a fájdalomtól, de igazi hang nem hagyta el a torkomat, mert addigra Luis egyik társa rongyot szorított a szám elé.
– Tetszik neki – vihogott közben jókedvuen. – Nézd, hogy felállt az a kis kukac azonnal...
Luis elégedetten rántott még egyet a csomón, én megint feljajdultam, de az eredmény az lett, hogy a hímvesszom még jobban meredezett. Luis megkötötte a masnit, majd elégedetten megszemlélte a látványt. Én a könnyeimtol alig láttam, mit muvel.
– Elég helyes lett így, mit gondoltok?
A másik két fiú jóízuen röhögött.
– Biztos nem voltál még lánnyal, igazam van, Laurent? Szuz vagy még mindenhol. Legalábbis eddig...
Válaszoltam volna valami durvát és veloset, de a rongy elnyomta a tiltakozásom.
– De ne aggódj, ez csak átmeneti állapot. Ma éjjel gondoskodunk róla, hogy alaposan megismerd, mibol maradtál ki eddig. Szét fogjuk dugni azt a fehér, arisztokrata kis seggedet, drága kuzin.
Luis kinyúlt és megragadta a péniszemet a masninál fogva. Ívben feszült meg a testem, ami úgy látszott, hogy valamiért tetszhetett neki, mert újra és újra rántott egyet rajta. A testem minden egyes alkalommal megrázkódott. A legszörnyubb az volt az egészben, hogy bármennyire is gusztustalannak és tartottam, mégis élveztem, ahogy csinálta. Éreztem, ahogy egyre keményebben meredezik a hímvesszom, és ez szörnyu kétségbeeséssel töltött el.
– Mondd csak, szoptak már le, Laurent? Utasítottál már ilyesmire szobalányt, vagy még ehhez sem voltál elég bátor? Válaszolj!
A rongy elkerült a szám elol, így újra kaptam rendesen levegot. Kapkodva, köhögve lélegeztem, a testem verejtékben úszott, így a fehér hálóruhám nedvesen tapadt a borömhöz. Nem válaszoltam – oszintén szólva nem is igazán tudtam volna. Luis dühösen elorehajolt, és az egyik kezével – amelyik nem a masnit szorította a péniszemen – villámgyorsan benyúlt az ingem alá, és durván megszorította az egyik mellbimbómat. Feljajdultam, de ekkor már a másikat is megtalálta. Ujjai közé csippentve szorongatta egy darabig, élvezve a vonaglásom.
– Nézzétek, milyen rózsaszín neki, ahogy átlátszik ezen a vacak anyagon... – vihogta elégedetten.
– Nem akarod levenni róla ezt a ruhát? – kérdezte a mellettem térdelo álarcos fiú. Oldalra sandítottam, és nagyon rossz érzés kerített hatalmába. A fiú szoros nadrágot hordott, ahogy mindenki, így könnyedén ki tudtam venni a merevedését a vékony anyag alatt. O is észrevette, hogy mit nézek, mert felröhögött. – Odanézz, már mennyire vágyik rá! Mi van, kis örökös, ennyire megtetszett a dákóm? Nemsokára megérzed magadban, ne aggódj! Csak elotte hagyom egy kicsit a kuzinodat szórakozni.
A fiú lenyúlt a kezével az ágyékáig, és kifuzte a nadrág elejét. Nem viselt semmilyen alsónemut, így rögtön szembe találkoztam az általam eddig látott legméretesebb hímvesszovel. Az enyém legalábbis eltörpült mellette. A sejtésem beigazolódott, a fiúnak úgy meredt elore a pénisze, hogy éreztem, vörösödni kezdek.
– Mi az, Éric, nem bírtad ki, hogy meg ne mutasd neki? – gúnyolódott Luis. – Szerintem tarts neki egy kis bemutatót!
Az Éric nevu álarcosnak sem kellett több bíztatás. Megragadta méretes szerszámát, és vadul húzogatni kezdte a kezével pontosan az orrom elott. Félre akartam fordítani a fejem, kiabálni akartam, hogy azonnal hagyja abba, mégsem tettem. Valami megmagyarázhatatlan okból csak néztem, mereven és kíváncsian bámultam, ahogy egyre gyorsabban veri magának. A légzésem felgyorsult, szinte már kapkodva vettem a levegot. Miért izgatott fel annyira egy másik férfi hímvesszojének a látványa? Éric hangosan hörögve élvezett el, meleg spermája egyenesen az arcomra került, szétfolyt a hajamon és a nyakamon is.
– Ezt érdemled, te kis mocsok – nyögte ki utána elégedetten. Sosem aláztak meg még ennyire. Letöröltem volna az arcomat, de a kezeim még mindig gúzsba voltak kötve. A sperma szagától émelyegni kezdtem. Luis vihogott a lábaim között.
– Máris jobban nézel ki így, drága kuzinom. Egyre jobban tetszel nekem. Annyira tetszel, hogy úgy döntöttem, megadom neked azt a nagy kegyet, hogy személyesen én foglak elsoként leszopni.
– Tessék?? Mit...?
– Ugye most viccelsz, Luis? – kérdezte Éric is mellettem. – Arról volt szó, hogy dugjuk ezt a kis szarházit, nem arról, hogy még élvezze is...
– Látni akarom, ahogy elmegy – jelentette ki Luis és a hangjából ki lehetett érezni a parancsot. Úgy tunt, o volt a fonök a három fiú közül. Elraktároztam az információt, nem tudhattam, mikor lehet még rá szükségem. Luis folytatta: – Utána annyiszor dughatod meg, ahányszor csak akarod, de nekem az lenne az igazi alázás, ha könyörögni hallanám. Könyörögni, hogy hagyjam végre elmenni.
– Ahogy akarod, Luis... ráérünk – válaszolta vállat vonva Éric és szórakozottan matatni kezdett a nadrágjában.
Luis feltápászkodott az ágyról, és odasétált a vizes tálhoz, ami még mindig gozölgött a forró, rózsaolajos víztol. Amikor óvatosan beleejtette a kikészített törölközot, majd vigyázva kicsavarta, sejtettem, hogy mit akar.
– Luis, ugye nem...?
– Dehogynem, Laurent. Ugye nem gondolod, hogy egy ilyen mocskos farkat a számba fogok venni? Szépen megmossuk elotte, ahogy kell...
– De az a víz forró...
– És? Nem hallottad még, hogy a meleg víz hatásosabb?
– Luis, Luis, kérlek, ne...
Vergodtem az ágyon, szaggattam az eros köteleket, de úgy tunt, Luisnak ez még jobban tetszett, mert a szeme egyre gonoszabbul csillogott, ahogy a két lábam közé térdelt. A hímvesszomön még mindig ott díszelgett a kék bársonyszalag.
– Luis... Luis... könyörgöm...
A péniszemre pontosan ugyanakkor került rá a forró törölközo, amikor Éric a számra nyomta a rongyot – így kiáltás már nem hagyta el a számat.
Megfeszültem és hangtalanul ordítottam. Luis szakavatott módszerrel dörzsölgette a péniszemet és környékét, felemelte a heréimet és azokat is átmosogatta. Rázkódtam és verdestem az ágyon, amitol a mellettem sóvárogva bámuló Éricnek újra látványos merevedése támadt. Kezével egyre gyorsabb mozdulatokat végzett rajta, nem volt kétséges, hogy néhány pillanat múlva újra rám élvez.
Alig múlt el a rózsaolajos forró víz , Luis újabb játékot talált ki. Lehajolt a lábam közé, és a szájába vette a hímvesszomet. Azelott soha, senki nem tett velem még hasonlót, így fogalmam sem volt, hogy mit várjak. A gyönyör, ami elöntött, készületlenül ért. Luis nemcsak fel-le húzogatta a száját rajta, hanem a nyelvével közben úgy ingerelt, hogy azt hittem, megorülök. A kék bársonyszalagot teljesen átáztatta a nyála, így meglazulva az is össze-vissza csúszkált. A fogaival néha egyet-egyet rántott a masni egyik vagy másik szárán, amitol görcsösen összerándultam, aztán komótosan folytatta tovább. Ziháltam és nyöszörögtem, de neki ez még nem volt elég. Néhány másodpercre abbahagyta, majd célba vette a makkom csúcsát és szívni kezdte, majd a nyelve hegyével szórakozottan pöckölgette a mélyedésemet. Mint valami verdeso pillangószárny, olyan sebességgel csinálta, néhány másodpercre még levegot sem mertem venni. Aztán amilyen gyorsan ingerelt, olyan gyorsan abbahagyta. Megemelkedett csípom újra visszazuhant az ágyra, kapkodva nyeltem a levegot.
– Élvezed mi...? Sosem gondoltad volna, hogy ilyen jó, ha szopnak? – évelodött. – A világ legjobb fasszopója vett éppen kezelésbe, úgyhogy becsüld meg, mert ez nem akármi...
Újra a szájába vette, én pedig ismét felnyögtem a kéjtol. Már az sem érdekelt, hogy Éric üvöltve élvezett el mellettem, és az adagot megint az arcomra kaptam. A másik oldalamon Luis eddig még ismeretlen nevu haverja szintén a péniszét rángatta veszettül. Önkéntelenül is ot kezdtem bámulni, miközben Luis nyelve egyre gyorsabb ütemre váltott. Olyan hangokat adtam ki magamból, amelyeknek eddig még nem is tudtam a létezésérol.
– El akarok... el akarok... – vinnyogtam, mint egy kislány, mire Luis abbahagyta ténykedését és odahajolt az arcomhoz.
– Mit is mondtál, drága kuzin? – kérdezte gonoszul. Le sem tagadhatta volna, hogy o is felizgult, arca fénylett, a szeme vadul csillogott a gyertyafényben. – Attól tartok, nem hallottam teljesen jól...
– Kérlek... Luis... fejezd be...
– Hagyjam abba?
– N... nem. – magam is meglepodtem a saját hangomtól. Ez nem én voltam! Nem tudom, hogy ki beszélt, de nem lehettem én! Én nem mondhattam ilyesmit! – Ne... Kérlek, folytasd...
– Valóban azt szeretnéd?
– I... igen.
– El akarsz menni, ugye, kuzin?
– El akarok menni, Luis. Kérlek, fejezd be...
Luis arcán elégedett gúnyos vigyor jelent meg, majd egy gyors mozdulattal terpeszben ráült a derekamra. Felnyögtem, hiszen teljes súlyával rám nehezedett, de rögtön el is akadt a lélegzetem, mert Luis hátratolta a csípojét, így megéreztem a nadrágja alatt a merevedését a lükteto ágyékomnál.
– Ne aggódj, meg fogom tenni. – jelentette ki végül, miután kiélvezte a hatást. – De elotte szórakozzunk még egy kicsit, olyan korán van még.
Visszaült a derekamra és elkezdte kikötözni a nadrágján a csomót. Amint kioldódott a nadrág eleje, elobukkant az, amit az imént annyira jó volt érezni. Le sem vettem a szemem a gyönyöru péniszérol, úgy bámultam, ahogy Luis kényelmesen hátrébb csúszott, és hosszában végigfeküdt rajtam. A két hímvesszonk abban a pillanatban összeért, én pedig göcsösen megrázkódtam.
– Ejnye, ne ugrálj ennyire, mert elrontod a játékot – korholt le Luis, majd egy tégelyt vett elo a kabátzsebébol. Fél kézzel belekotort és lenyúlt az ágyékunk irányába.
– Luis... mi ez...? – kérdeztem, amikor hozzám ért a síkos keze, de választ már nem is kellett adnia. Pontosan tudtam. Krémes ujjai folyamatosan ingereltek, fel és le jártak a saját péniszén és az enyémen is. Miután végzett, a fejemnél kitámasztotta mindkét kezét, és mozgatni kezdte rajtam a csípojét. Legszívesebben visítottam volna a kéjtol, ahogy a két merev és síkos hímvesszo újra és újra egymáshoz ért. A legizgatóbb dolog volt, ami valaha történt velem. Rázkódtam és halkan könyörögtem, hogy ne csinálja, aminek persze az lett az eredménye, hogy még jobban körözött a csípojével rajtam.
– Gyerünk, dugd meg! Dugd már meg azt a hamvas kis seggét! – hörögte Éric újra, és újabb adagot kaptam a hajamra, ezúttal már nem tudom, hogy kitol. Nem is érdekelt. – Mártsd bele végre abba a szuk lyukba! Mire vársz még Luis?
Luis ütemesen kezdett mozogni rajtam, tovább folytatva a péniszem izgatását. Már bármit megadtam volna, csak hogy végre elélvezhessek.
– Nos, mondd, hogy akarod, kuzin – nyögte Luis a fülembe. – Mondd, hogy semmire sem vágysz jobban, mint a farkamra a seggedben...
– Akarom... csináld... csak csináld már végre! – nyöszörögtem önkívületben.
– Éric... – szólt oda a barátjának Luis, miközben kissé felemelte a csípojét rólam. – Segítsd be neki.
A fiú készségesen odanyúlt az ágyékunkhoz, megfogta Luis péniszét, és az ánuszom irányába csúsztatta. Luis kihasználva a segítséget, egyetlen eros csípomozdulattal eltunt bennem. Feljajdultam, de a keze máris a számra tapadt:
– Hallgass és élvezd. Te akartad.
Mozogni kezdett, ugyanúgy, mint eddig, de a pénisze immáron belül ingerelt. Vártam a fájdalmat, vártam a , de egyik sem jött. Helyette Luis kokemény, gyönyöruséges, lükteto péniszét éreztem magamban, és újra a beteljesülés vékony mezsgyéjén jártam.
– Dugd csak, dugd erosebben! – bíztatta Éric és a társa Luist. – Ne sajnáld ezt a kis köcsögöt! Mutasd meg neki, milyen egy igazi farok! Lodd tele gecivel, hagy folyjon ki belole!
Luist felhergelték a társai, mert minden lökése után magasabbra emelte a csípojét, hogy még mélyebbre döfhessen. Már nem bírtam tovább.
Luis... Luis... én... el... elélvezek...
Soha akkora orgazmusom még nem volt – és nem hiszem, hogy valaha még egyszer lesz hasonlóban részem. A spermám egészen a nyakamig spriccelt, én pedig önkívületben üvöltöttem. Luis alig néhány pillanattal késobb szintén elélvezett, majd kimerülten zuhant rám.
– Hagyjatok magunkra – morogta a hajamba. Társai nem hallották rendesen a szavait.
– Mit mondtál?
– Azt, hogy tunjetek el. Majd reggel beszélünk.
– De Luis... mi még nem is...
– Azt mondtam, kifelé! – mordult fel hangosabban Luis, és feltápászkodott a kibomlott hajam közül.
A két fiú csendben szitkozódva összekötötte a nadrágját, majd kimásztak az ablakomon. Luis felkönyökölt és az egyik kezével megragadta az államat. Néhány másodpercig csak némán bámultuk egymást, aztán lehajolt, és a számba dugta a nyelvét. Veszett módon kezdett el csókolni, miközben éreztem, hogy a kezeivel az ágy végén matat. Kioldozta a kezeimet. Sajgott a karom, dörzsölte a csuklóimat a kötél, mégis átöleltem velük Luis nyakát. Szenvedélyesen viszonoztam a csókját.