Anyukám világa 2. rész: A fogadás

Miután a majdnem egy órán át tartó aktus után zihálva és kimerülve nyúltunk el a franciaágyon, Ákos elismero hangsúllyal kérdezte meg tolem:
– Ezt hol tanultad, Imola?
Váratlanul ért a kérdés, hirtelen fogalmam se volt, mit hazudjak. Aztán úgy döntöttem, nem hazudok semmit, és ha érdekli a barátomat, elmondom az igazat.
– Otthon.
Csodálkozva nézett rám.
– Otthon? Ezt nem értem.
– Anyukámtól tanultam. És az öcsémtol is.
Elmondtam neki, amit a Fopróba címu írásomban itt már elmeséltem Nektek, o meg gúnyos mosollyal a képén szótlanul bólogatott.
– Mit vigyorogsz, mint a tejbetök? – kérdeztem tole bosszúsan.
– Túl élénk a fantáziád. Tudod, ki hiszi ezt el...
– Nem hiszed?
– Nem.
– Miért nem?
– Ugyan már, kicsi lány! Nem ma jöttem le a falvédorol. Azt akarod nekem bemesélni, hogy ma voltál eloször fiúval, az is éppen az öcséd volt, és anyád tanított benneteket, hogyan keféljetek egymással?! Ennél hihetobb sztorit találj ki, ha át akarsz verni!
– Fogadjunk, hogy igaz!
– Fogadjunk, de mibe?
– Három üveg márkás pezsgo. Úgyis elfogyott otthon.
– Oké. Megegyeztünk. De hogyan bizonyítod?
– Zuhanyozzunk, öltözzünk! Eljössz hozzánk! Kifaggathatod anyukámat meg az öcsémet is.
Ákos fürkészo tekintettel nézett rám, de nem kérdezett semmit, tiszta törülközot adott a szekrénybol, és némán indultunk a fürdoszoba felé. Egy óra múlva már a lakásunk ajtaja elott álltunk, pedig a pezsgokért is beugrottunk a boltba. A barátom fizette, de azzal a feltétellel, hogy ha elmarad a bizonyítás, lepengetem neki az árát.
– O Ákos, a barátom – mutattam be anyukámnak.
– Üdvözlöm – nyújtott kezet anyukám mosolyogva. – A lányom már sokat mesélt magáról.
Láttam, hogy Ákosnak jólesik a magázás, hízeleg a hiúságának, hogy komoly pasinak nézik. Attilának is bemutattam, aztán rögtön a lényegre tértem.
– Ez a három pezsgo a fogadásunk tárgya, az én hos lovagom ugyanis nem hiszi el, hogy az öcsémmel keféltem, mielott ellátogattam hozzá. Igazolnád, hogy nem kamuzok, hanem tényleg te instruáltál minket?
– Mindent elmeséltél? – nézett rám anyukám.
Nem haraggal, inkább kíváncsian.
– Mindent.
– Azt is, amit én mutattam nektek?
– Igen. Elmondtam, hogyan nyaltátok a cicimet, és hogyan szoptuk Attila farkát.
– Azt hiszem, kislányom, te még nálam is bolondabb vagy – mondta haragosan, de éreztem a hangján, hogy ez csak amolyan muharag, nem kell igazán komolyan vennem.