Grfa 2. rész

Hamar elérkezett a nyári szünido, nagyapám most is az állomáson várt. Erre a nyárra már készültem, írattam fogamzásgátló tablettát, reméltem így még felszabadultabban tudunk majd szeretkezni.
– Mi a meglepetésed, áruld el? – kérleltem
– Ezt a rövid idot bírd ki, mindjárt otthon leszünk. Azt viszont elárulhatom, hogy nem csak
ketten leszünk. Van egy alkalmazottam, aki rendben tartja a házat, mos, fozz, segít a
házkörül.
– Az a gyanúm, hogy ez az alkalmazott no, ugye.
– Igen no – válaszolta mosolyogva. Vandának hívják, és törpe.
Megérkeztünk a tanyára, de nem a ház elott álltunk meg, hanem az istálló felé vettük az irány. Ahogy közelebb értünk láttam, hogy fel van újítva az épület, nagyapám kinyitotta elottem az istálló ajtaját. Bent két gyönyöru ló állt, egy koromfekete kanca, és egy almás-deres csodör.
– Íme a meglepetésem, tavaly többször mondtad milyen jó lenne, ha lovagolni lehetne. Úgy
gondoltam, meglepem magunkat, valamikor én is nagyon szerettem lovagolni.
A fekete kanca a tiéd, Villámnak hívom az elso szeretkezésünk emlékére, a csodört, pedig Dinamitnak, majd a fedeztetésnél meglátod miért.
Gyönyöruek voltak, a meglepetéstol alig jutottam szóhoz, csókokkal halmoztam el nagyapát.
– Gyere, ebédeljünk utána kilovagolunk – húzott ki az istállóból.
A házba érve Vanda fogadott bennünket, és valóban törpe volt. Mosolygós, kedves teremtésnek tunt, a korát nehéz volt meghatározni, úgy harminc év körülinek saccoltam. Fürgén, gyorsan szolgált ki bennünket, leste nagyapám minden mozdulatát. Hamar befejeztem az evést, és már szaladtam is az istállóba. Lovam felszerszámozása nem okozott gondot, évekig lovagoltam. Nagyapám is elkészült az övével, jöhetett a vágta. Kancám hamar elfogadott, szinte eggyé váltunk, úgy száguldottunk a mezon, és a szuk erdei ösvényeken. Nagyapám nehezen tartotta az iramot velem, egy kis erdei tisztáson megvártam. Lovainkat kikötöttük, ráérosen legelésztek.
– Nagyon hiányoztál, és szeretném megköszönni az ajándékot – bújtam hozzá.
A nadrágjába nyúltam, és éreztem, kezd keményedni, o is már a bugyimba matatott. Tudtára adtam, hogy szedem a tablettát, nem kel már vigyáznia. Levetkoztettük egymást, és én négykézlábra ereszkedtem.
– Úgy akarom, ahogy a lovak csinálják.