Éjszaka Velencében

A velencei éjszakák mindig egészen különböznek a vizen épült város nappalaitól.
Egy barokk székecskén ülök és az arcomat pirosítom a régi, nagy, aranyos keretbe csiszolt velencei tükör előtt. A nyitott ablakon keresztül nem hallatszik már a városnéző turistacsordák zsivaja és nyüzsgése, elcsitult a világ összes nyelvének rokkája, megszűnt az idegenvezetők mindent túlharsogó hangja, amint azt magyarázzák, hogy éppen itt, ennek a palotának a második emeletén fogták el Giacomo Casanovát, amikor éppen egy dózse fogadott lányával szerelmeskedett. A velencei éjszakában másmilyen hangok moraja áramlik: szerelmesek halk hívogatásai, a házasságtörések titkolt érzékiségével és a nyár izgató melegével elegyedve.
Készen állok egy éjszakai kalandra. Csak még egy csepp kellemes illat a súlyos kristályüvegcséből a hónaljam alá, a melleim és a combjaim közé. Valamint a lenge piros ruha, amelyet meztelen testemre húzok és amelyet csupán két vállpánt tart.
Enrico cigarettázik és iszogat a hátam mögött. Időnként rátekintek a tükörben. Az imént adott csókoktól még nedvesen, a sliccéből kiáll ágaskodó hímtagja. Engem figyel, hogyan készülődöm és öltözködöm. Meg van elégedve a látottakkal. Feláll és odajön hozzám.
– Csak egy valami hiányzik rólad, Jana – és a csavaros diófaszekrényből egy japán dobozt vesz elő. Turkál benne, majd egy aranykapcsos, rózsaszínű muránói tejüvegből készült nehéz nyakékkel lép hozzám.
– Ezt a nyakéket akkor viselte az őseim közül egy nő, amikor Casanovával szerelmeskedett – mondja, és a nyakamba akasztja.
El vagyok büvölve. Gyönyörű, régi munka, amelynek ma már felbecsülhetetlen értéke van. Enrico a hátamhoz simul. Hátsó felemen megérzem felálló hímtagját, éppen a fenekem két félgömbje között. Nem mozdítja. Éppen csak tartja ott és úgy élvez ebben a nyugalmas érintésben, akárcsak én.
– Gyere, ideje mennünk – mondja egyszerűen, és kézenfogva vezet ki a régi szobákból, le a márványlépcsőn. Nem a térre jutunk ki, hanem a másikoldalon egy olyan velencei csatornára, amelyen egyetlen hullám nélkül tündököl a víz. Az ósdi fagerendákhoz kötözött nagy motorcsónakhoz vezet. Lehet, hogy Casanova is éppen éppen ezekhez az oszlopokhoz kötötte ki annak idején a gondoláját.
Ma este Enrico maga vezeti a csónakot. A sofőrnek szabad estét adott. Okkal.