Lakásavató

Mar megint o ert ide eloszor... Kicsit kellemetlen, hogy mindig o var ram, de remelem, ezuttal nem kellett sokat. Hattal all nekem. Meg a kabatban is latszik, milyen jo alakja van. Megerzi a tekintetemet, osszerezzen, de nem fordul meg, csak amikor egeszen moge erek. Ram mosolyog:
– Jo napot!
– Szia, Kedves! Regota varsz?
– Csak ot perce. Nos, hova megyunk? Azt mondtad, tudsz egy helyet, ahol nyugodtan beszelgethetunk.
– Azt hiszem, igen.
– Messze van?
– Nem nagyon. Gyere, menjunk.
Elindulunk egymas mellett. Atkarolnam, de nem engedi. Sajnos igaza van: nem szabad, hogy egyutt lassanak minket, vagy ha megis, legalabb az hiheto legyen, hogy egyszeru ismerosok vagyunk. Igy setalunk par saroknyit, egymas mellett, semleges temakrol csevegve. Megallok egy kapu elott.
– Ide? Azt hittem, valami jo kis ettermet vagy sorozot talaltal...
– Ez jobb. Nyugisabb.
– Naaaa...
– Gyere, ne aggodj!
Kelletlenul bar, de bejon velem. Meglepodik, hogy kulcsom van a kapuhoz, de nem szol. A lift egy kicsit regi, de mukodik. Nagy zokkenessel erkezik. Felfele menet atolelem. Meg mindig zavarban van, de legalabb nem huzodik el. Ujabb zokkenes: megerkeztunk. Nemigen akarozik kiszabadulni a karjaibol, de nem allhatunk itt orakig.
– Nos, kiszallunk? – kerdezi. Nem szolok semmit, csak kinyitom a liftajtot. Kiszallunk. Amig az ajto elott zorgok a kulcsokkal, a hatam mogott kinyilik egy ajto. Egy oreg bacsi dugja ki a fejet. Hatranezek.
– Jo napot, Szabo ur!
– Udvozlom, Bi ur! Ujabb erdeklodo?
– Igen.
– Jol van, hozzon csak ide ilyen szimpatikus lakotarsakat! – mondja, es huncut mosollyal visszavonul. A Kedves furcsan nez ram. Amint belepunk, nekem is szegezi a kerdest:
– Ezt meg mi volt?
– Tudod, egy kiado lakast meg kell mutatni az erdeklodoknek. A batyame, de engem kert meg, hogy intezzem az ugyet. Gondoltam, hatha Teged is erdekel...
Kezd oldodni: velem nevet. Korulnez a lakasban, mikozben en lesegitem a kabatjat.
– Jo, hogy legalabb le tudunk ulni.
Igaz ami igaz, a butorzat eleg hianyos. Mindossze ket szek arvalkodik a konyha kozepen.
– Foglalj helyet!
– Koszonom.
En is leulok vele szemben. A kezeert nyulok, es kozben a szemebe nezek.
– Szep szemeid vannak!
– Nem er! Ne csinald ezt!
– Mit ne?
– Ne kozeledj. Nem szabad.
– Miert nem?
– Nem szabad. En sem vagyok fabol.
– Meg szerencse. – Belecsokolok a tenyerebe.