Móni

Móninak hívnak, most 22 éves vagyok. Ismerőseim kimondottan szép lánynak tartanak. Az érettségit megelőző szalagavató bálon is én lettem a bálkirálynő. Szőke, egyenes szálú hajam a hátam közepéig ér. Szép, kék szemeim vannak. Testem vékony, bár nem vagyok túl magas, kb. 170 cm. A melleim szépek, se nem kicsik, se nem nagyok. Lábaim formás, hosszú combokban végződnek. 36-os cipőt hordok. Bőröm kimondottan fehér. Szóval egy dekoratív kis fruska vagyok.

A következő történet, amit most elmesélek még tavaly történt. Egy újsághirdetés apropóján egy állást próbáltam megszerezni. Érettségizett, fiatal, csinos lányok jelentkezését várták titkárnői, asszisztensi munkakörbe. Úgy gondoltam, hogy ez egy nekem való feladat. Így meg is jelentem a felvételin.
Rajtam kívül még két lány jelentkezett az állásra. Egymás után szólítottak bennünket az irodába. Én voltam a sorban az utolsó. Amikor beléptem a helyiségbe egy szépen berendezett irodában találtam magam. Az íróasztalnál egy 30-as éveiben lévő, dekoratív nő ült. Helyes kosztüm volt rajta, hosszú, barna haja egy nagy csattal volt összefogva.
– Foglaljon helyet! – mutatott az asztal előtti kényelmes székre.
Leültem, ő meg végignézett. Volt is mit néznie! Nem tudtam, hogy egy nő fog felvételiztetni, férfira számítottam. Ezért egy mély dekoltázsú, rövid, kék színű ruhát vettem fel. Hozzá fehér cipőt, és fehér harisnyát. A hajamat egy kék szalaggal fogtam össze.
Bemutatkozott, Juditnak hívták. Aztán kérdezgetni kezdett. A munkával kapcsolatban, kiváncsi volt, hogy milyen nyelveket beszélek, van-e útlevelem, hol lakom stb. Egyedül a nyelvvel voltam bajban, hisz nincs nyelvizsgám, angolt tanultam, de azt se igazán tudom használni. De a hölgy megnyugtatott, hogy ez nem igazán lényeges. A beszélgetés után megállapodtunk, hogy majd értesít, ha megfeleltem.
Másnap a telefon. A hölgy volt az, aki közölte, hogy megfeleltem az állásra, ha elvállalom, akkor havi 100 ezer forintot tud fizetni, de azonnal munkába is kellene állnom, mert szüksége lenne rám. Bécsbe kell utaznia pár napra, ahova vinne is magával. Nagyon megörültem a hírnek, és el is fogadtam az állást. Egy óra múlva már indultunk is. Éppen annyi időm volt, hogy gyorsan összepakoljak pár holmit.
Az út kellemesen telt el. Jól elbeszélgettünk, szimpatikus volt a főnöknőm. Bécsbe érve egy kis szállodában szálltunk meg.
– Ne haragudj, de csak egy kétágyas szobát sikerült kapnom – mondta Judit.