A masszőr 1. rész

P. korán kelt reggel. Sietve szedte össze ruháit, nem akart elkésni a munkahelyérol. Másodpercek alatt magára kapkodta a nadrágot, az inget, gyorsan berobogott a furdoszobába és megborotválkozott. Utálta ezt a reggeli hercehurcát a szorszálakkal, szíve szerint hagyta volna noni, de felesége nagyon nem szerette mivel bármikor intim közelségbe kerultek mindíg arra panaszkodott hogy szúr.
P imádta feleségét ezért szó nélkul csinálta végig ezt a mindennapos tevékenységet. Egy hajtásra kiitta a kávéját, amit meg is bánt rögtön mivel a forró fekete végigégette a száját és a nyelvét.
– Huh... – nyögött fel fájdalmasan.
Gyorsan fogat mosott, majd belopódzott a hálóba és egy csókot lehelt felesége arcára.
– Szia este jövök-suttogta
– Szia Drágám-felelte halkan V. – Nagyon vigyázz magadra! És este tudod... megígérted... – próbál mosolyogni V., majd lassan megsimogatja férje nadrágját.
– Persze, már alig várom,... de most mennem kell-mondja P. és egy hosszú nyelves csók után kiszabadította magát felesége karjaiból majd kisietett a bejárati ajtóhoz. Leemelte kulcsát a kis fa tartóról, kezébe vette ernyoét, majd kirobogott a lakásból.

Mikor leért a kocsihoz, csalódottan állapította meg, hogy nem tud olyan gyorsan elindulni, mint ahogy tervezte, ugyanis legalább 20cm hó esett az éjszaka.
– Oh a francba! – káromkodott, majd szélvész gyorsasággal kinyitotta, legalábbis megpróbálta kinyitni a csomagtartót. Nem ment. Akkor eszébe jutott, hogy a kesztyutartóban is van egy hókaparó.
Gyorsan kinyitotta a vezetoulés ajtaját és kapkodva matatott a kis zárral. Egy csomó felesleges, legalábbis ebben a pillantban P. számára szukségtelen, kacat esett ki a szuk helyrol, de a kaparonak semmi nyoma. Duhosen kotorászott, majd végre ujjaival megérintette a kemény muanyag kaparót. Kihúzta és azonnal nekiesett a szélvédonek.
Pár perccel késobb az uveg tiszta lett, és P. gyorsan beugrott a kormány mögé, majd rakétasebességgel beindította a motort. Amennyire a havas út engedte gyorsan kikanyarodott a ház elotti parkolóból. Hosszú út várt rá, legalábbis ilyen idoben. Csak 20 km-re kellett eljutnia, ugyanis a szomszéd városban dolgozott, mint reklámgrafikus. Általában busszal szokott menni, de ma a nap folyamán ki kell mennie két megrendelohöz is, ezért döntött a kocsi mellett.

Lépésben haladt egészen a város széléig, amikor észrevette hogy a benzin elfogyott, alatta pedig megállt a autó.