Tökéletes Éjszaka 1. rész

A ferihegyi repülőtér B, terminál tavaszi forgatagának közepén, egy harminc év körüli férfi állt magányos szigetként. Szemével az érkező járatok kiírását fürkészte, kék szemeit kissé összehúzva. Bal kezében, egy szál sárga rózsát lógatott hanyagul. A látszólagos nyugalma ellenére a figyelmes szemlélő észrevehette, hogy a markáns arcú, fekete bőrkabátos férfi, erősen izgul.
A rágót, ami valahogy nem illett hozzá, feltűnő mozdulatokkal rágcsálta és szabadon levő kezével néha lesimította rövid barna haját.
A belső homlokzaton függő táblán hirtelen átpördültek a járatokkal kapcsolatos információk és legfelül megjelent a British Airways londoni gépének érkezési ideje. A férfi megkönnyebbülten elmosolyodott és a bal csuklóján lévő órára pillantva leellenőrizte, hogy még körülbelül harminc percet kell várnia a gép érkezéséig. Jobb kezével csettintett egyet és az egyik elegánsabb üvegfalú kávézóban az ajtótól nem messze leült és tejszínhabos cappucinót rendelt.

A rózsát óvatosan maga mellé fektette az üres székre.
A terminál nyüzsgését nézte, valami törvényszerűséget megpróbált benne felfedezni. Megpróbálta kitalálni, vajon melyik ember mit kereshet itt?
Voltak könnyűnek tűnő "esetek", limuzin sofőrök táblácskával a kezükben külföldi vendéget várva. Egy csinos, piros ruhás szőke nő, nyakát nyújtogatva két rosszcsont gyerekkel, valószínűleg a családfőt érkezését leste. Egy kisebb, harsány hangon beszélgető, egyen melegítőket viselő csoport, sport delegációnak tűnt.
Hamar megunta a bámulós játékot és a figyelmét a közelgő találkozásra összpontosította. Egy nőt várt.

Egy nőt, akit még sosem látott, akinek nem érezte az illatát, és nem érintette soha. Mégis, amikor Rá gondolt hevesebben kezdett dobogni a szíve és a nyakán kidagadtak az erek. Elmosolyodott és arra gondolt, hogyha valaki egy évvel ezelőtt azt mondja neki, hogy ő egy vadidegen nőt fog várni elszoruló lélegzettel a reptéren, hát bizony kinevette volna az illetőt.
Mióta a felesége már közel három éve egy autóbalesetben meghalt nem sokat törődött a nőkkel. Első kapcsolata is csak a tragédia után másfél évvel kezdődött és nem tartott tovább két hónapnál, pedig Gabi a barna színésznő, aki a kolleganője volt a Pesti Színházban igazán őszintén szerette Őt. Bátori Zsolt, mert így hívták a kellemes cappucinót szürcsölgető férfit, most viszont fülig szerelmesnek érezte magát, bár nem tudott szabadulni a helyzet komikumától.