Big(i)

Talán ott kezdem, hogy a történet, amit most elfogok mesélni igaz.!
Amikor elkezdodot 1997 nyara, emlékezetes egy nyár volt az tuti.
Abban az évben végeztem el gímit (elég jól, na jó szinte kituno eredménnyel ) pedig híres gíminek számit itt Budapesten is.
Rólam talán annyit, hogy Zolinak hívnak 18éves 186cm barna hajú és zöld szemu energiától duzzadó fiatalember voltam, a lányok megszerzése általában nem jelentet gondot olyan macho típusú srácoknak, mint én.
Elég jómódú a családom. szóval nyaranta nem kellet dolgoznom, sot érettségire kaptam tolük egy autót igaz nem ujjat, de én nagyon örültem a golfnak.

Anyu üzletköto, apu meg ügyvéd szinte napközben sohasem találkoztunk csak késo este, de azon a nyáron nem is bántam hisz gozerovel készültem a felvételire az orvos tudományi egyetemre.
Egyik vasárnap apu korra reggel bejött a szobámba (olyan 11 óra lehetett) ez akkor nekem annak tunt hisz az szombati buli vasárnap reggelig tartott.
Szóval bejött és leült a fotelba, és azt mondta
– Baj van-
– Tessék. – válaszoltam hisz alig láttam ki a fejembol az állomság miatt.
– A nagyival. Le kellene utazni, és ott leni nála, addig míg orvoshoz jár.
– Komoly a baj? – kérdeztem.
– Annyira nem, de ne akarom, hogy minden reggel utaznia keljen busszal, a kezelésre.
Úgy gondoltuk, hogy lemennél, és az autóddal te hordanád reggelente az orvoshoz, és még az egész napod szabad lenne.
– Persze. – vágtámra automatikusan.

A nagyiról annyit, hogy 63 éves és özvegy, a nagyapa tiszteletes volt, 71 évesen hunyt el több mit 3 éve.
Az igazat meg vallva gyerekoromba nem igazán szerettem lejárni hozzájuk vidékre. Egy kis kosségben éltek, de nem ezért, hanem a nagyapa elég vaskalapos volt minden téren... Elmentem le zuhanyozni, és akkor eszembe jutott, hogy lassan már egy éve nem láttam a nagyit. Összeszedtem a cuccaim, és kocsiba pattantam
Kb. két órai autózás után meg érkeztem. Egy kertes házba lakot a nagyi, szép ápol udvar szóval jó kis kégli. Mikor egyet dudáltam a nagyi azonnal kijött, gyors meg puszilta mind két arc felem és közben magához ölelt.
– De jó, hogy itt vagy! – mondta.
Mikor bementem a lakásba, akkor már az ebéd készen volt.
– Gyere és ülj le! – mondta. Mindjárt eszünk!

Leültem a konyhában, egy székre. Hitelen a nagyi meg teríttet, és közben jött, ment, és akkor megnéztem jobbam, úgy férfi szemmel.