Vendégség

Odakint már derengett. Tomiék szedelodzködtek, még elottük állt húsz perc vezetés, nem nagy út, de egy átdorbézolt éjszaka után tartogat némi kihívást. Zita elemében volt, hatalmas gesztusokkal mesélt egy semmitmondó történetet, miközben a cipojét fuzte. Nem volt különösképpen bonyolult jellem, egyszeruen örömét lelte abban, hogy szoke és hogy szeretik, az embereket jókra és rosszakra osztotta, aszerint, hogy amit tesznek az neki jó, vagy rossz és igyekezett nem tudomást venni azokról a dolgokról, melyek kilógtak koordináta rendszerébol. Kata mosolyogva hallgatta és közben azon gondolkodott, hogy nekilásson-e a mosogatásank, vagy inkább vackolja be magát az ágyba és lehúnyt szemmel hallgassa a nyitott ablakon át azt a csirregés, füttyögés és csattogás koncertet, melyben csak azon kiváltságosoknak van része, akiket ébren talál a hajnal. Furcsa módon nem érzett fáradtságot, sot teste különös, éberségben remegett.

Tomiékat még az egyetemrol ismerte, a közös tanulás láza, majd a vizsgák után kitöro, mindent elsöpro megkönnyebbülés és bulizás kovácsolta össze a bandát. Az államvizsga után persze voltak, akik lemorzsolódtak, de a mag továbbra is összejárt. Zita a legjobb no volt a csoportban, Tomi viszont kifejezetten csúnya srác. Senki sem értette, hogy hogy kerültek össze, pont ok ketten, de láthatóan jól megvoltak egymással, és lassan mindenki napirendre tért a dolog fölött.

Ezen az estén Kata volt a soros házigazda. Zita reggel felhívta, hogy a megbeszéltekkel ellentétben nem tud átjönni segíteni, berendelték a munkahelyére valamilyen sürgos munkára, Tomi azonban szívesen átmegy helyette, mert hát huszonkét fore fozni nem kis munka. Kata úgy vélte, egyedül is boldogul, de Zita szóhoz sem hagyta jutni, Tamás átmegy és kész. Reggel nyolc órakor csöngettek. Kata a forró zuhany alatt igyekezett kimosni szemébol az álmot és remélte, hogy a villanyszámlás, gázszámlás, vízszámlás vagy akárki, aki hajnalok hajnalán háborgatni merészeli, egyszer csak feladja és a szomszédban folytatja áldásos tevékenységét.