Különös éjszaka volt...

Szép, meleg augusztusi nap volt. Mi mást is csinálhatna egy huszonéves fiú, minthogy randira menjen. Szerencsére volt is kivel, és már meg is beszéltük. Ígéretes kapcsolatnak látszott. Alig két hete ismertük egymást, és igazából ez volt az elso hagyományos értelemben vett randevú. Eddig mindig csak úgy találkoztunk, hogy nem voltunk kettesben, valami társaságtól kellett kissé elkülönülnünk, hogy beszélgethessünk. Elég izgatott voltam, és szerelmes. Tetszett nekem, és éreztem hogy ez messzemenokig kölcsönös... Nagyon kellemes lány volt, bár elsore nem kifejezetten feltuno. Arca viszont kedves volt, alakja karcsú, és ugyan nem nyert volna egy klasszikus szépségversenyen, hallgatva amit mondott, megérezve lényének érzékeny és kedves kisugárzását, teljesen magával ragadott, így összességében szebbnek találtam bárkinél. Nagyon vártam már a találkozót, de még hátra volt egy ronda utóvizsgám, úgyhogy pár napot nélküle kellett elviselnem. Végül sikeresen átverekedtem magam a fogát csikorgató gaz elégtelen osztogató professzor , amiben nem kis lelki segítség volt a biztos tudat, hogy utána találkozom VELE...
Nem terveztem semmi különöset, nem is nagyon vagyok járatos az ilyetén kápráztatásban, és amolyan "csóró egyetemistra" lévén se kocsi, se bunkofon, se saját lakás, se vaskos buxa. Eszembe jutott, hogy veszek neki egy szál vörös rózsát. Bár nem szeretem a kommersz dolgokat, ez szerintem annyira egyetemes és kedves gesztus, hogy megkockáztattam.

Hajszálpontosan érkezett. Mármint másodpercre kiszámolva késett tíz percet, mint minden no. : – ) Félhosszú haja lengett a szélben, sudár alakja felém közeledett, úgy éreztem magam a Blaha Lujza tér embertömegében is, mintha csak mi ketten léteznénk, és ez valami olcsó romantikus film lenne. Mintha csak ketten lettünk volna az egész környéken, szólt volna a zene, meg minden egyéb kellék. A már – már giccses összeborulás viszont elmaradt, egy finom kézfogás lett helyette, egy könnyed puszi, és a rózsa átnyújtása. Még elnézést is kért a késésért. Nagyon örült a virágnak, azt mondta nem surun kap ilyesmit. Az eredeti terv szerint moziba készültünk, volt egy film, ami nekem nagyon tetszett, o meg nem látta még. Egy ilyen forró koradélutánon úgysem volt kedvünk mászkálni, a légkondicionált mozi ideális helynek tunt egy kis ...

Mivel Pesten sok mozi volt, a film meg majdnem premier, dúskálhattunk a lehetoségekben. Majdnem pont félúton voltunk a Kossuth és a Corvin között, úgyhogy feltettem kérdésnek, melyiket szeretné. Mint az lenni szokott, nekem kellett dönteni, ígyhát megoldottam a kérdést azzal, hogy megkérdeztem bal vagy jobb. "Bal. " Akkor a Kossuth. Felszálltunk a villamosra, leültünk egymással szemben, és beszélgettünk. Örült hogy sikerült a vizsgám, és o is jó hírekkel szolgált. Egymással szemben ültünk, kezében a rózsával, a házak közül és a kocsikról visszaverodo napfény besütött az ablakon, és eljátszadozott lenge ruháján. mosolygott, és nagyon szépnek találtam, amit szóvá is tettem. Kézenfogva ültünk, és szinte szállt velünk a villamos, végig a körúton. Végül úgy kellett leugranunk az utolsó pillanatban, ha nem akartunk a Nyugati helyett a Jászai Mari téren kikötni...

A beton forró volt, az aluljáróban tömeg, de én az utóbbit is csak akkor észleltem, amikor féltve a lányt, kézen fogva segítettem át a "veszélyen". Ahogy kiértünk az aluljáróból, nem volt elég többé a kézfogás. Majdnem egy hete volt, mikor utoljára találkoztunk, és már akkor megtörtént az elso, kissé még bátortalan csók. Most már többre vágytunk, finoman átkaroltam, és úgy haladtunk tovább. Éreztem, hogy az o keze is az én derekamra simul. Azonnal és észrevétlenül felvettük egymás ritmusát. Vékony, törékeny teste minden lépésére finoman ringott a kezem alatt. Azt kívántam, bárcsak messzebb lenne a mozi, de odaértünk. Megvettük a jegyet. Zavarban volt, azt mondta ot úgy nevelték, fizesse ki a ráeso részt, de nincs elég pénz nála. mondtam, hogyha lenne is felejtse el, különben is meghívtam. Elég nehezen adta meg magát, végso érvként mondtam neki, hogy mivel ma olcsóbb itt a jegy, a Corvinban mindössze egyet vehettünk volna ugyanezért a pénzért, és mivel végso soron o döntött a Kossuth mellett, vegye úgy, hogy nekem nem került semmibe.

A vetítés csak húsz perc múlva kezdodött, de abban a fránya moziban sehol sem lehetett leülni. Viszont az elotérben is kellemesen hus volt a levego, úgyhogy eszünk ágában sem volt kimenni a negyven fokba. Átkarolva egymást körbenézegettük a plakátokat, és beszélgettünk. Mondta hogy nem sokat tud a filmrol amit látni fogunk, mire azt feleltem, úgy a legjobb, akkor nem ütött senki agyon egy fordulatot sem. Ahogy végignéztük a plakátokat, véleményt alkottunk róluk. Szinte mindenben egyezett az ízlésünk, nagyon élveztem. Finom vitákba keveredtünk az apróságokról, és egyre közelebb húzódtunk...

Már korábban említette, hogy szégyenlos, nem szeret nyilvános helyen csókolózni, amiben jórészt igazat adtam neki, úgyhogy csak finoman átöleltem, és egymás vállára hajtottuk a fejünket. Behunyt szemmel, kezeimmel szolidan csodáltam az alakját. Éreztem hogy o is apró mozdulatokkal simogat. Végül bementünk a terembe, és elhelyezkedtünk a kényelmes székekben. A hangos reklámok kicsit megtörték az idillt, meg kétszer fölállítottak minket a késok, hogy beülhessenek. A kedvemet viszont nem tudták elrontani. Ezt a filmet szívesen nézem meg még egyszer, foleg egy ilyen csodás lány társaságában. Mikor elkezdték, összekulcsolt kézzel ültünk, az elhalványuló világításban még egymásra mosolyogtunk, aztán beléptünk egy másik világba, amely a vászonról és a hangszórókból töltötte be az érzékeinket. Nem egy tipikus "elso randis" romantikus film volt, de ez sem egy tipikus elso randi volt. Korábban is elég nyíltan beszélgettünk, és eldöntöttük hogy ezt nézzük, mert ez érdekes, és még valami mondanivalója is van. Megbízott a választásomban...

Én meg a moziban való nyúlkálást nem szeretem, például azért, mert a hely szerintem nem megfelelo, meg a filmet sem lehet megnézni. Szerettem volna ha érti ami történik, a végén a véleményére is kíváncsi voltam, úgyhogy csak fogtam a kezét, és átadtam magam a moziélménynek.

Amikor vége lett, éreztem hogy a film rá is hatással volt. Elzsibbadt, és csak a segítségemmel talált ki a széksorok közül. Mivel szomjas volt, megittunk egy kólát, amit immár véletlenül sem akart fizetni, aztán szegény kókadozó rózsa szárát is egy nedves papírzsebkendobe csavartuk. Kisétáltunk a moziból, és ugyanúgy indultunk a körút felé, mint ahogy idejöttünk. Megegyeztünk, hogy sétálunk egyet, méghozzá a Margitszigeten. Átmentünk a túloldalra, és bemászkáltunk az összes kis utcába. Foként a filmrol beszélgettünk. Neki is nagyon tetszett, és miközben kitárgyaltuk az összes jelenetet, eljutottunk a hídig. Közben többször éreztem, hogy kezei a fenekemet markolják... Viszonoztam a "kedvességét", illetve idonként feljebb nyúltam, alulról elérve melltartó nélkül szabadon ringó kis puha kebleit. A szigeten megcsodáltuk a szökokutat, majd a hosszú séta után valami ülo alkalmatosságot kerestünk. Éreztem, hogy meg akar csókolni, és én is igencsak szerettem volna már... Kerestünk egy elhagyatottabb helyet, ahol egy lugas vett körül néhány padot. Az elmúlt pár percben már nem is szóltunk egymáshoz, ajkainkat másra kívántuk használni. Leültünk a padra, és megtörtént a csoda...

Hosszú percekig összeforrt ajkakkal ültünk, és csak lágyan faltuk egymás ajkait. Érzéki, mélyrol jövo, igazi szerelmes csók volt... Arra eszméltünk fel, hogy borzasztó kényelmetlen helyzetben ülünk, ezért kértem hogy inkább üljön az ölembe. Egy kissé vad pózt választottunk, lovaglóülésben helyezkedett el a combjaimon. Megkérdeztem nem kényelmetlen – e, de csak egy csókkal válaszolt. Nem is hagytuk abba jó darabig. Talán egy óra is eltelt ebben a fantasztikus, érzéki nyelvjátékban. Egy lélegzetvételnyi szünetet tartva végigfeküdtem a padon, hogy a hasamra fekhessen. Szerencsére senki nem járt arra, amit ugyan furcsálltam egy ilyen meleg nyári napon, de egyáltalán nem bántam. Megkérdezte nem nehéz-e számomra... Ó, ha kétszer ilyen súlyos lenne sem találnám nehéznek, bármilyen kényelmetlen is egy padon feküdni! Felhevült teste átizzott vékony pólóján, shortján át kelyhe forróságát is megéreztem. Én is igencsak harcképes voltam, de úgy tunt egyáltalán nem zavarja. A hosszú csókokba, érzéki ölelésekbe egy ido után apró csípőmozdulatok is keveredtek, mint egy lassított felvétel, érzékien de hevesen mozogni kezdett rajtam. Riadtan néztem szét, de szerencsére még mindig senki... Kicsit kezdtünk belelendülni. Kezemet beirányította a shortja alá, és a bugyin keresztül hozzáérhettem. Nagyon forró volt már, és nedvességet is éreztem. Ahogy egyre vadabb dolgokat muveltünk, kezdett zavarni, hogy ez mégiscsak közterület, de annyira be voltunk gerjedve mind a ketten, hogy nem tudtuk abbahagyni. Végül elkezdtek csipkedni minket a szúnyogok, meg huvösebb lett, és egyre többször néztem szét, nem gyönyörködik-e valaki az "eloadásban", de szerencsére sehol egy lélek... Mikor már egészen sötét lett, ült csak le a közeli padra valami fickó, de amikor realizálódott benne mi mindent muvelünk, udvariasan odébbállt.

Nem tudtunk egymásnak egy bizonyos foknál több örömet szerezni ebben a helyzetben. Felültünk a korábbi pózba, és bár átszaladt az agyamon az a gondolat, hogy mi lenne, ha így tenném a magamévá, elvetettem. Nagyon zavart a bizonytalanság... Végül abbahagytuk, és elindultunk, hogy szívjunk egy kis husíto Duna parti levegot... Kívántuk egymást, de egyikünk sem tudott valami megbízható helyet ahol folytathatnánk. mindkettonknél "otthon voltak", más meg nem jutott az eszünkbe, foleg hogy amúgy is alig tudtunk gondolkozni. Csak sétáltunk a parton, átkarolva egymást, és vágyunk kezdett beletörodni, hogy most nem tud kibontakozni teljesen.

Egy ócska famólón élveztük ahogy a egy elrobogó motorcsónak hullámai megdobják a tákolmányt. A lány meg is ijedt tole, a nyakamba ugrott, félt hogy beleesik. Szorosan átöleltem, a hátát simogattam, és megéreztem hogy fázik. szerencsére volt nála egy kardigán, azt felsegítettem rá. Nagyon jól állt neki, és különben is többször meg akartam már dicsérni a szépségét. A fülébe súgtam milyen csinosnak találom, mire azzal felelt, hogy élvezi ahogy eros karjaimban tartom. Erre felkaptam, és hangos nemtetszésével dacolva az ölemben vittem le a veszélyesnek ítélt omladozó tákolmányról. Egyáltalán nem haragudott...

Sétálgattunk egy kicsit, de egyre többször álltunk meg csókot váltani. Ujjaink ismét kalandozni kezdtek. Csodáltam a puha, karcsú testet, és élveztem, ahogy cirógat. Ismét nem bírtunk a vágyainkkal... Egy nagy fuzfa árnyékában leültünk egy Dunába vezeto lépcsore, és nézegettük a fényeket a folyamon. A Pesti oldalt láthattuk, amely napközben nem egy gyönyöruség ezen a szakaszon, de ahogy az utcai lámpák katonás rendben azonos távolságra szórták fényüket, és a szelíden hömpölygo víztömeg ugrándozó aranyhidakká alakította oket, varázslatos volt. Ismét csókolózni kezdtünk, és egymás felsotestét simogattuk a ruhán keresztül. Ahogy a puha kis kebleit simogattam, o is a mellkasomhoz nyúlt. Nagyon élvezetesnek találtam. Ahogy o csinálta, különösen izgalmas volt. Ujjai betaláltak a pólóm alá, és kérésemre erosebben dörzsölgetett. Még sosem éreztem ilyet, eddig nem nagyon foglalkozott senki az én mellbimbóimmal. Átkaroltam, és élveztem amit csinál. Nem tudtam gondolkodni... Makacsul elhatároztam, hogy bár o itt nem tud kielégíteni, az ugyanis elég feltuno lenne, nekem könnyu dolgom van... Végigsimítottam a hasát, és forró csókjaitól felbuzdulva testhez simuló nadrágján át határozott mozdulatokkal simogatni kezdtem az ölét. A kezemhez kapott, de ahelyett hogy elhúzta volna, odairányította ahol a legjobb neki...

Körbenéztem, de a hely ideális volt, este tíz felé járt már, és az egész parton senki sehol... Felvettem légzése egyre gyorsuló ritmusát, halk, kéjes nyögéseit hallgattam, élveztem ahogy ujjaival a mellkasomat markolássza, és körkörös, a sok ruha miatt kissé eroteljesebb mozdulatokkal simogattam tovább. Éreztem hogy teljesen bekattan. 1 – 2 perc után már egyáltalán nem vett tudomást semmirol, én viszont figyelhettem. Egy lélek sem járt semerre, így ütemesen, egyre fokozva a sebességet folytattam a simogatást. Hiába a bugyi és a nadrág, kezem is enyhén nyirkos lett már, és ahogy körmeit finoman belém nyomva gyorsabb mozgásra sarkallt, megadtam neki amit kívánt. Alig néhány perc volt összesen. Ilyenkor általában abszolút elvesztem az idoérzékemet, de akkor sem lehetett több 5 – 10 percnél. Nyögdécselése egyre hangosabb lett, teste apró feszülései helyett hirtelen megmerevedett, és egy hangos sóhajjal megállt minden mozgás. Mivel ennyi ruhán át nem éreztem semmi rezdülést, és nagyon korainak tunt még, egy pillanatra azt hittem csak megállt egy kicsit, de nem... Szemeit behunyta, ajkai szárazak voltak, és ahogy felé hajoltam, ellentmondást nem turoen magához húzott. Lihegett, és elcsukló hangon megköszönte. El sem hittem hogy sikerült, de közölte hogy nagyon is...

Röpke pillanatnak tuno hosszú percekig úgy csüngött ajkaimon, a karjaim közt fekve, mint aki sosem fogja abbahagyni ezt a fantasztikus csókot. A fene se akarta hogy abbahagyja... Határtalan örömmel töltött el a tudat, hogy eljuttattam a csúcsra. Szenvedélyesen viszonoztam a véget érni nem akaró ajakpárbajt...

Hazafelé alig beszélgettünk, valahogy nem jutott eszünkbe semmi ami méltó a átéltekhez. Megtárgyaltuk a jövot, és meg kellett nyugtatnom, hogy én is élveztem, mert azt hitte, o nem adott semmit. De úgy éreztem ez most elég volt. Úgysem akartam már most a magamévá tenni, ez is felülmúlta minden várakozásomat, a teste gyönyöru volt és finom érintésu, az este csodálatos... Mi kell még egy szerelmes fiúnak ennél több, itt, a Margitszigeten, mely mint a régi dalban a miénk volt ezen a különös éjszakán. Vigyáztak ránk a Duna fényei, a csillagok és a szerelem istene...