Katus

Csengettek. Felkeltem a kanapéról és kényelmesen indultam az ajtó felé, miközben azért imádkoztam, nehogy megint valami vallási szekta hittérítoinek nyissak ajtót. Sajnos az utóbbi hónapokban rendszeresen osztályrészem volt bennük. Szerencsémre várt vendégem, Katus állt a küszöb túloldalán. Mint minden nyáron, mióta ismerem, szoknyát viselt, és nyalókázott. Volt ez a különös szokása, hogy a nyári idoszakban le nem lehetett szoktatni a nyalókázásról, egyébként teljesen normális, 17 éves lány volt, korához képest kifogástalan testi adottságokkal. Közepesen nagy, ám kelloképpen formás melleit egy fehér, köldökig éro top takarta, mely nem ért le teljesen farmerszoknyája csípo részéig, így látni engedte a közeli szolárium szalonban edzett rézbarna borét. A legjobb barátom volt.

A szokásos két puszi és az üdvözloszöveg után otthonosra véve a figurát besétált a nappaliba, és a kanapén hanyatt dobta magát. Követtem, s vártam, hogy szokásához híven elkezdjen panaszkodni valami teljesen lényegtelen dologról. Várakozásom nem tartott tovább néhány másodpercnél. Hangjában visszacsengett az összes valaha élt néger rabszolga szenvedése. Mesterien tudott... nyafogni.
– Annnnyira meleg van neeeem? Azt mondta Bírósy, (az egyik osztálytársa) hogy lehet akár 45°C is... tökre kiakasztó! – majd kelloképpen durcás arcot vágott, mintha a földi lét egyik fo problémájának nem létezo megoldását keresné.
– Hát fázni nem fogunk, az biztos – vetettem oda némi iróniával a hangomban.
– Ja, tuti nem – vágta rá flegmán, s megvakarta nyakát. Topjának alját kicsit felpenderítette, s hagyta, hogy a légkondicionáló ventillátorai segítségével új életre keltse melegtol megszenvedett testét. Én eközben a hutoszekrényben kutattam valami üdíto után, ám be kellett lássam, a bevásárlást ismét elfelejtettem, így választásom az asztalon álló szénsavval már nem rendelkezo, szobahomérsékletu kólára esett. A csapvízen kívül ez volt az egyetlen fogyasztásra alkalmas folyadék a konyhában megelozve ezzel anyám teszt jellegu koktéljait..
– Jobb, mint a semmi. – gondoltam, s már töltöttem is két pohárba.

A helyzet kívülálló számára furcsának tunhet, pedig semmi különös nincs ebben.