Erdei történet 5. rész

Mikor magamhoz tértem, egy sátorban egy kb. méterszer méteres, kis ketrecben voltam. Kintről sikítozást és jajgatást hallottam, de nem tudtam megnézni a ketrec miatt. Azt azonban sejtettem, hogy a másik lány vált valamiféle tortúra áldozatává.
Már rendesen világosodott, mikor Imre beállított. Hozott enni néhány szelet kenyeret, meg inni vizet. Hamar túltettem magam rajta, de mivel már nagyon rég nem mehettem el vécére, már nagyon kellett . Persze elmenni nem tudtam, ráadásul a katéter is még bennem volt. Szerencsére kisvártatva Imre is megjelent, hogy elvigye az üres poharat, így szóltam neki, hogy engedjen el .
– Még mit nem akarsz kisanyám? Kaptál enni, inni, ezt még ki kell bírnod egy kis ideig. – majd elment. Mire visszajött, egy kiskocsi volt nála, amire rárakott ketrecestől együtt, majd kivitt a táborhely szélére. A ketrecre kívülről egy táblát tett, de én nem láthattam, hogy mi van ráírva. Végül elment. Kisvártatva hangokat hallottam ismét, de most egy vadidegen férfi társaságában jelent meg.
– Na megfelel? – kérdezte Imre a férfitől, miközben felém mutatott.
– Jó lesz, itt van kétezer forint, és tízig az enyém. De hozd be a házba, mert szeretem normális körülmények közt csinálni. – Szóval eladott kurvának, gondoltam magamban. Ezzel Imre kinyitotta a ketrec ajtaját, elővett egy láncot, amit a puncimban lévő karikákra kapcsolt, majd elkezdett húzni. A feszítő érzés miatt persze nem volt mást tennem, menni kellett utána. Bevitt a házba, ahol lecstolta rólam a láncot, és levette a lakatot is a puncimról. Erre ismét megpróbáltam kérlelni, hogy engedjen el vizelni, mert már nagyon kell, és borzalmasan feszíti a hólyagom.
– Még mit nem, mondtam már hogy türtőztesd magad. Majd ha az úr végzett, és meg lesz veled elégedve úgy elmehetsz. De ha nem akkor felejtsd el. Úgyhogy ez járjon a fejedben, amikor teljesíted a kívánságait.
– Feküdj az ágyra hanyatt, terpeszben! – utasított az idegen, miközben Imre kiment és becsukta az ajtót. Nem volt más választásom engedelmeskedtem. Az idegen erre köteleket vett elő, majd kikötötte a bokáimat és a csuklóimat az ágy sarkaihoz. Ezt követően a fejem fölött a gerendához egy láncot erősített oly módon, hogy a lánc vége kb. az orromig ért. A lánc végén egy ruhacsipesz féle valami volt.
– Dugd ki a nyelved! – szólt ismét a parancs. Mit volt mit tenni, megtettem, mire a csipeszt rácsiptette a kinyújtott nyelvemre. Nagyon kellemetlen volt, és ráadásul csak úgy tudtam valamelyest a számba visszahúzni a nyelvem, ha megemeltem a fejem. Ez persze hosszabb távon igen zsibbasztó volt, így választhattam, vagy a nyelvem tartom kinyújtva, vagy a fejem tartom megemelve. Mindegy volt, mert mindkettő kényelmetlenül esett. Sok mozgásterem nem maradt, így most már tényleg engedelmeskednem kellett. Vártam a sorsomat, beletörődve a helyzetembe.
Az idegen ekkor kiment és néhány perc múlva egy kis edénykével tért vissza. Az edényben jégkockák voltak. Ettől méginkább megijedtem, és próbáltam sikítozva tiltakozni, de a felcsiptetett nyelvem miatt nem igazán tudtam. Az idegen kivett egy jégkockát, cukkolásképpen megmutatta, majd felnyomta a puncimba. Először nagyon rosszul esett a hideg jég, de sok időm nem volt szenvedni, mert jött a következő jégkocka, ami a végbelembe került. A harmadikat ismét a puncimba nyomta. Úgy éreztem lefagyok belülről, de egy idő után mer nem is esett annyira rosszul, mint hittem. Végülis meg lehetett szokni, sokkal rosszabbul indult. Persze a jégkocka olvadása során kicsorgott a víz, ami zavart és kissé csiklandozott is.
Ekkor elkezdett az idegen vetkőzni. Ha nem lett volna a nyelvemen a csipesz még nevettem is volna, amikor megláttam az idétlen alsógatyáját. Egy hosszú szárú, combközépig érő fehér gatya volt rajta. Persze hamar levette azt is, de nem sok minden volt alatta sem. Meglepődve láttam, hogy a pénisze bizony nem egy méretes darab. Gondoltam is, hogy nem véletlenül kell fizetnie ezért.
Ekkor odalépett hozzám, levette a nyelvemről a csipeszt, majd fölmászott az ágyra úgy, hogy szinte ráült a melleimre. A számhoz tette a péniszét, majd így szólt:
– Na gyerünk kurva szopj egy kicsit a pénzemért!
Erre bevettem a számba a tisztának épp nem nevezhető szerszámot és elkezdtem szopni. Az idővel megmerevedett, bár merev állapotban sem lett nagyobb 10-12 cm-nél. Mikor a férfi úgy érezte, hogy már elég volt a szopásból, lejjebb mászott, de ahelyett hogy a péniszét tette volna be a puncimba még egy jégkockát nyomott belém. A megolvadt jég persze nedvessé tette a bejáratot, így csakhamar a pénisze is követte. Furcsa szokásaik vannak egyeseknek, gondoltam, miközben az idegen ütemesen elkezdett dugni. A hüvelyemben két félig olvadt, egy friss jégkockával, meg az illető farkával. Elég sokáig dugott mire eljutott, s addigra már a jégkockák is teljesen felolvadtak. Az ondója meg az olvadt jégből keletkezett víz lassan csurgott ki belőlem.
Ekkor kioldotta a köteleimet felállított, majd lefeküdt hanyatt az ágyra. Utasított hogy másszak fel rá és üljek a mellére és csúszkálja rajta fel-le úgy, hogy a puncim mindvégig hozzáérjen. E közben a vizes ondó lassan szivárgott a puncimból, így rendesen be is kentem vele, amit látványosan élvezett. Meglepetésemre nekem is jól esett a dolog, de a legnagyobb megdöbbenés akkor ért, amikor azt kérte, hogy üljek az arca fölé. A nyelvével ekkor elkezdte nyalogatni a korábban igencsak meggyörört csiklómat és annak környékét. Nagyon jól esett, szinte elfelejtettem, hogy hol vagyok. Szinte alig fél perc alatt eljutottam, és hatalmasat élveztem. Meglepetésemre ennek a fickó is nagyon örült. Örömöm persze nem tartott sokáig, hiszen az ürge hanyattfordult, majd meg kellett masszírozzam. A masszázs után persze még nem lett vége a szolgálatomnak, hiszen le kellett szopnom megint. Elég sok időbe került mire eljutott, de akkor aztán kielégülten nyúlt végig az ágyon.
Kisvártatva megjelent Imre is. Ismét felkerült a lakat és a lánc a puncimra, kezeimet hátrabilincselte, majd elvezetett. A lánc végét egy magasan lévő faághoz kötötte majd elment. Még mindig nagyon kellett , de hiába szóltam utána, rám se hederített. Kisvártatva visszajött, a másik lányt vezette hasonló módon mint engem. Időközben úgy látszik, megkapta ő is a karikát a puncijába. Ekkor Imre elővett egy kb. tíz centi hosszú láncot, majd az egyik végét, beakasztotta a puncim karikájában lévő lakatba. A lánc másik vége a másik lány puncijában lévő karikára került hasonló módon. A faághoz felkötött lánc azonban szintén benne maradt a karikában, így úgy voltunk szorosan összeláncolva, hogy a lánc egyúttal a faághoz is fel volt kötözve. Az én kezeimről azonban levette a bilincset. Mikor Imre végzett, otthagyva minket elindult, de útközben még hátraszólt:
– Ha akarsz most már , de a katétert nem veheted ki.
Borzalmasan örültem a hírnek, de mikor ki akartam venni a dugót a katéterből, rájöttem, hogy ez nem is olyan egyszerű feladat ebben a pózban. Nagy nehezen végül hátulról, a lábam közt átnyúlva sikerült kihúznom a dugót. Mivel azonban sem leguggolni sem terpeszbe állni nem tudtam a faághoz rögzített éppen csak puncimig érő lánc miatt, kissé problémássá vált a . Rendesen lett a lábam, illetve a másik lány lába is. A nap sütött, s bár félárnyékban voltunk, melegünk volt, és rendesen izzadtunk. Idővel persze a másik lány sem bírta megtartani a vizeletét, s mivel neki nem volt katétere, könnyített magán ő is. Persze ezúttal ismét lettünk mindketten. Mivel szorosan egymáshoz kellett bújnunk, hogy ne legyen kellemetlen a rövid lánc, még kényelmetlenebbé vált az állás. Mindezt tetézte a vizelet bűze is. Már alig vártuk, hogy megszabaduljunk . Imre csak elég soká jött értünk, már igencsak zsibbadt a lábunk az álldogálástól. Szerencsére levette a láncokat és a lakatra ismét a póráz került. A házba vezetett minket, majd leültetett az asztalhoz. Teljesen ledöbbentem. Nem akartam hinni a szememnek, Marcsit láttam a székhez kötözve, a melleiből tűk álltak ki, a szájában egy labda, így nem tudott beszélni, csak nyüszített. Kaptam enni meg inni, de nem tudtam elképzelni, hogy az eddigi fogvatartóm miért kerülhetett ilyen helyzetbe. Imre azonban nem hagyott sok időt az evésre, hamar elvitt minket, majd engem visszazárt a ketrecbe.
Aznap engem meglepő módon nem vittek el az árverésre, csak a másik lányt. Persze a ketrecből láttam, ahogyan az emberek előtt és ahogy ajánljgatja magát, miközben mindenki tapogatja a melleit meg a punciját. Végül Tibor vitte el magával. Estére azonban mellém zárták a ketrecbe. Kérdeztem tőle, hogy mit műveltek vele ezek a szemetek, de nem válaszolt. Csak sírt, és csóválta a fejét, hogy nem mondja el. Kettőnknek elég szűkös volt a ketrec, így aztán ami eddíg is kényelmetlen volt, az most méginkább azzá vált.
Mivel beesteledett az idő is hűvösebbé vált. Éjszaka nagyon fáztunk, és alig bírtunk aludni a kényelmetlen ketrecben. Ahogy elbóbiskoltunk volna, a másik megmozdult a kényelmetlen testhelyzet miatt, és ekkor persze annyi lett megint az alvásnak. Alig vártuk már a hajnalt, hogy süssön ki ismét a nap. Reggel Tibor hozott mindkettőnknek reggelit, majd hozzám fordult:
– Nos ma meglepetésünk van a számodra! – mondta Tibor, majd folytatta: – Ha ügyes leszel visszanyerheted a szabadságod. – Ennek nagyon örültem, majd ki ugrottam a bőrömből. Bármit megtettem volna, nem érdekelt miben kell ügyesnek lennem.
– Először is állj négykézlábra! – szólt rám, s én rögtön meg is tettem, amit kért. Ekkor éreztem, hogy leveszi a alakatot a puncimról, majd belémhatol kemény péniszével. Elkezdett ütemesen dugni. Néhány perc alatt el is jutott, majd számba adta a szerszámát és le kellett szopnom. Harosan másodszor is elélvezett. Erre megkérdeztem:
– Kellően ügyes voltam?
– No nem!!! A feladat nem ez. Ez csak egy kis bemelegítés volt. Ügyesnek a futásban kell lenned.
– Csak ennyi? – Gondoltam. futni végülis jól tudok. Majd folytatta:
– A feladat a következő lesz: Versenyfutást tartunk kettőtök között. Ha Rita nyer, nem verjük meg, ha pedig te nyersz, úgy alaposan elvesszőzzük mindenütt, de te visszanyerheted a szabadságod. A kezeitek hátra lesznek bilincselve futás közben. A kijelölt útvonalon kell futni, megjelöltük, táblákkal az irányt. Néhol lesznek közülünk kint ellenőrizni, hogy valóban a megfelelő helyen futtok-e. Ha valamelyikőtök letér a kijelölt útról automatikusan veszít. Az nyer, aki hamarabb visszaér.
Nemsokára elérkezett a rajt ideje is. Összeszedtem minden erőmet, mindenképp nyerni akartam. Elkiálltották a rajtot, s én nekilódultam. Fej-fej mellett futottunk egészen az első tábláig. A tábla ugyanis egy tüskés bozótos felé mutatott. Nem volt mit tenni átszenvedtük magunkat a szúrós bokrokon. Meztelenül mersze rendesen összekarmolásztak a bokrok, jópár helyen még a vér is kiserkent a combunkból. Majd jött a következő meglepetés. A kijelölt útvonal egy olyan út mellett volt, ahol autók is jártak, így bárki megláthatott minket. Először megfordult a fejemben, hogy segítséget kérek egy arra járó autóstól, de aztán rájöttem, hogy náluk van minden iratom, kulcsom és biztosan megbosszulnák. Aztán rájöttem, hogy értelme sincs sok, hiszen ha nyerek kiszabadulok. Végül a szégyen nem vett rá a dologra, így amikor arra jött egy autó, automatikusan bebújtunk mindketten az árok mögött lévő bozótosba. Szerencsére hamar véget ért az út menti szakasz és ismét az erdőbe mutatták a táblák az irányt. Ismét egy bozótos következett, de ezúttal erős emelkedővel kombinálva. Aztán egy salakos rész, ami a talpnak volt borzalmas. De még csak most jött az igazi meglepetés. A táblák egy terjedelmes csalános terület közepe felé mutatták az irányt. No nem. Gondoltam. A csalánba már nem megyek bele meztelenül. Azt nem bírnám ki. Ráadásul Rita meg is előzött kissé és persze ő bátran nekiugrott. De nem tartott sokáig a lelkesedése. Az első pár csalán után ordítva ugrott vissza. Most döntenem kellett. Itt volt a nagy lehetőség. Összeszorítom a fogam és átszenvedem magam a csalánon, vagy oda a szabadságomnak. Összeszedtem minden lelkierőmet, becsuktam a szemem és nekivágtam. Borzalmas volt. Pokoli érzés kerített hatalmába, amikor a lábam és puncim csapkodta a csalán. Próbáltam nagyokat lépni és ugrani, de csak azt értem el vele, hogy csalán inkább a puncimat érte. Rita követett, kihasználta az általam taposott ösvényt, hogy kevésbé érje a pokoli növény. Teljesen összecsípett a csalán mire kiértem belőle, de akkora előnyre tettem szert, hogy a maradék szakaszon Rita már nem tudott beérni. A táborban félholtan estem át a célvonalon. De nyertem. Aztán percekig nem voltam magamnál, mire egy vödör víz térített magamhoz. Zsuzsi állt fölöttem és így szólt hozzám:
– Nos te nyertél. S lásd, hogy milyenek vagyunk, betartjuk amit ígértünk. Hazamehetsz! – Azzal levették a kezemről a bilincset, s a kezembe adták a retikülömet. Ennek persze borzalmasan örültem, mert el nem tudtam képzelni, hogy mi történt vele, s ebben voltak az irataim meg a kulcsom is. De örömöm nem volt teljes, mert a ruháim nem kaptam vissza. Erre megkérdeztem:
– De hát a ruháim? Kérem a ruháimat is!
– Arról nem volt szó picinyem. A ruháidat elárvereztük, ha vissza akarod kapni őket, akkor azt a mostani tulajdonosuktól kell kérned. De te már szabad vagy, hazamehetsz, vagy azt csinálsz, amit akarsz. – Mondta Géza nevetve. Végiggondoltam a helyzetet. Végülis a legfontosabb a nadrág és a póló. A többi is jó lenne, de majd meglátjuk. Azzal odafordultam Zsuzsihoz, aki a nadrágomat vette meg:
– Zsuzsi, láthattad, hogy megtettem amit kértetek, szeretném ha most már visszaadnád a nadrágomat.
– Á nem, nekem is jó, minek adjam csak úgy vissza.
– Nagyon kérlek, nem akarok a nélkül hazamenni.
– Hát nem is tudom, mondjuk a jövő hét végén jól jönne egy rabszolga, ha hajlandó leszel szolgálni jövő szombaton és vasárnap, akkor visszaadom. – Elgondolkodtam. A nadrág nagyon kellett, és végül is be kell vallanom, egy kicsit még élveztem is a dolgot, ezért belementem.
– Oké, a tied vagyok a jövő héten, de most kérem a nadrágot.
– Még mit képzelsz. Én odaadnám a nadrágot, te meg meglépnél vele, aztán soha sem látnálak. De ha már megígérted, hogy szolgálsz, úgy jövő szombaton reggel nyolcra legyél itt, a mostani öltözékedben. Utána visszakapod a nadrágot. Ha felöltözve jönnél vissza, vagy nem tartanád be az ígéreted, azt megbánod.
– De legalább akkor a lakatot vegyétek le rólam!
– Majd ha visszajössz a jövő héten, utána beszélhetünk arról is. – Na most még rosszabb helyzetbe kerültem, mint voltam. Ruhám sincs, a lakat is marad, és még folyatás is lesz.
Kénytelen kelletlen, ruha nélkül, meztelenül indultam útnak. Mikor az erdő széléhez értem, nem mertem kimenni az útra. Megvártam amíg besötétedik, majd akkor mentem ki az útra, ahol már nem voltam a fák takarásában. A faluban szerencsére gyér volt a közvilágítás, de még így is bokorról bokorra haladva mentem, nehogy valamelyik szomszédom meglásson. Csak akkor indultam tovább, ha már teljes biztonságban voltam. Mikor jött egy autó gyorsan beugrottam az árokba, vagy a bokrok közé, s lapultam mint egy nyúl. Végre hazaértem. Az út egy örökkévalóságnak tűnt. Szerencsére nem raboltak ki sem idő közben, így megnyugodtam. Másnap már majdnem dél volt mire felébredtem. Nagyon jó volt rendes ágyban kialudni magam. Hú de rosszat álmodtam, gondoltam, de mikor hozzáértem a puncimhoz és megtaláltam a karikákat a lakattal és rájöttem, hogy nem álom volt. Visszagondolva a történtekre ismét beizgultam és nedves lettem. Néhány simogatás meg is tette a hatását. Bár a lakat eléggé zavart, de azért idővel ismét eljutottam a csúcsra.

folyt köv.