Csak a Most, csak az Itt és csak a SOHATÖBBÉ!

16 volt, ez oké, te pedig 24. (Lehet az életkor megváltoztatása befolyásolt valamit, vagy csupán erre jobban gerjed valaki? ) Igen, az apa belegyezett, hogy velük tarts Olaszországba, de mint a fia legjobb barátja és nem a lányáé. Kétségtelen, a lány élvezte kitüntető figyelmed már hetek óta. Szerzett is sok irigyet magának, micsoda menő pasija van húúú. Melletted nőnek érezte magát, akinek lesegítik a kabátját, alátolják a széket egy osztályon felüli hely, osztályozhatatlan asztalánál. Kocsival szállítják kicsi gömbölyű popsiját ide-oda. S tekintve, hogy partnere felér egy hegyomlással, no meg ismert is kissé, (igen rólad van szó, mert ilyenkor mindig meg kell erősíteni, igen, téged tényleg ismernek! ) szóval imponált, ahogy a szemtelenkedőket így, vagy úgy lekezelted.

De térjünk vissza arra az emlékezetes napra. Kezdhetjük talán ott, Rómának igen kevés a tengerpartja, bár ez talán mellékes.
A lány valóban sokat "csicsergett" neked, mert szeretett okoskodni, vagy csak mondjuk úgy beszélni, mert otthon elemében volt valóban, és mert annyi mindenhez voltál sötét te. És valljuk be, olyan jó érezni, hogy egy idősebb valaki, aki ráadásul férfi a javából (ja), csodálva hallgatja. Még ragadt is rád valami, erre is kitérek majd. Vagy nem. A vihar az igaz, a játékos ruhacibálósdi is majdnem az. De itt kell, azt hiszem tért, időt váltani.

A vihar űz haza. Kiderül a házban magatok vagytok. Bőrig ázva, fulladozva a versenyfutástól lihegtek és röhögtök. A lány pólója testére simul, mintha semmi sem lenne rajta, fázik, persze ez is besegít.