Ne kívánd... 1. rész

Hát persze, hogy visszament. Utólag persze magyarázhatta volna bárhogy, találhatott mesét eleget. Hogy otthagyta a kesztyűjét, ami igaz is volt, vagy hogy meg akart valamit beszélni. Egy újabb felmerülő kérdés az építkezéssel kapcsolatban, vagy anyagi támogatás mikéntje az alapítványnak.
Az igazság az, hogy ha látja Dave autóját, amint a rezidencia keleti oldalán futó úton tétovázik, esetleg megáll, a fejében motoszkáló gondolat örökre csak egy puszta ötlet marad. De az autó nyugodtan haladt a kicsiny, díszes kovácsoltvas állványon nyugvó lámpácskák fényének láncán, el a gondosan nyírt gyep mellett, egészen a rezidencia határáig. Dave túl naiv, túl jó lelkű volt ahhoz, hogy legjobb barátjáról azt feltételezze, amit az történetesen a fejében forgatott.

Aztán eszébe jutott, hogy normális emberek a legjobb barátjukról nem feltételeznek ilyesmit. Bűntudattal vegyes izgalmat érzett, mint mikor gyerekkorában ellopta a szomszéd Lizzy játék babáját, amit a lány kinn hagyott a rozoga hinta mellett. Bosszúból, amiért Lizzy beárulta az utcán bandázó girhes srácoknak, hogy ő nem tud biciklizni. Persze ennek is volt előzménye, de ezt Ron hajlamos volt elfelejteni.
Egy bokor mögé bújva figyelte, ahogy a szürke dodge ráfordul az útra. Még ilyenkor is a munka. Ron képtelen lett volna egy megbeszéléssel egybekötött családi vacsora után dolgozni menni. Ő arra is képtelen lett volna, hogy egy ilyen alkalommal ne vegyen magához némi .

Akárcsak Kathy. Azok a kecses, karcsú kezek abban a könnyű, hófehér ingben. Megbabonázva nézte a finom ujjacskákat, ahogy a nő felszolgálta az ételt. Mozdulatai olyan könnyedek, légiesek voltak, mintha táncolna. A nevetése akár hajnalban a pókhálóról lepergő harmatcseppek, a mosolya, mint az első meleg napsugarak. Ahogy a kehely szűk nyakát tartotta, és ajkát megízlelte a méregdrága édes, zamatos . A mozdulatai a vacsora vége felé talán lassultak, tagjai mintha nehezednének, de Ron úgy érezte, a mosolyok egyre inkább neki szólnak.

Visszaindult a ház felé. A verandán égett a lámpa megvilágítva a vörös márvány lépcsőt, és a kerti tó elé kitett padokat. Mi van, ha az ajtó zárva van? Semmi. Megfordul, és hazamegy. Na jó, talán egy kicsit hallgatódzik, figyel, de a vége mindenképpen az, hogy visszavonul.