Tulipánfa
I.
Ezerkilencszáznegyvenhét, december, karácsony második napja, New York: Gróf Sigray Antal hideg, fehér ágyán fekszik, szemében látszik a végleges, megmásíthatatlan lemondás: már nincs miért élnie. Sápadt, meggyötört arcán halvány mosoly fut át... Magyarországra, Iváncra gondol, kastélyára és birtokaira, melyek most árván várják, hogy újra élet költözzön beléjük. Három éve, márciusban járt utoljára otthon, mielőtt a Gestapo letartóztatta és koncentrációs táborba hurcolta, Mauthausenbe. Bűne: Nyugat – Magyarország kormánybiztosaként, összefogott a fasizmus ellen, a baloldallal.
Arra a végzetes márciusra gondol most, és a virágzó tulipánfára a kastély árnyas, platán és bükk keretezte, zöldellő kertjében. Milyen rendíthetetlenül, már-már kegyetlenül virágzik a magnólia, még akkor is, ha emberek százezrei halnak és nyomorodnak meg nap, nap után...
Ezen a tavaszon is illatos virágot hajt majd az öreg fa, de a gróf már nem fogja látni soha többé. Fia, Gergely ott ül apja mellett. Átoknak érzi, hogy orvosnak tanult és most nem tud segíteni.
Sigray gróf tizenegykor elbúcsúzik családjától, Gergellyel megígérteti, hogy hazautazik Magyarországra, majd csöndesen, végleg elszenderül. Utolsó álmában saját kastélyának keleti szárnyban, meleg szobában üldögél, melyet még nagyapja építetett könyvtárnak. Ám hirtelen kialszik a tűz a kandallóban és jeges, hideg lesz a levegő...
II.
Fél évvel a gróf halála előtt, Ivánc: tikkasztó meleg, a kastély szárnyas ablakai nyitva, a folyosókat, termeket kedélyes leányének tölti be. A gróf intézőjének lánya, Anna énekel, miközben azon fáradozik, hogy a kastély tisztán és régi fényében fogadja majd a hazatérő családot, már ha egyáltalán még hazatérnek... Alig várja, hogy végezzen, és a könyvtárszobában tölthesse a nap hátralévő részét, ahol bármit elolvashat, amihez csak kedve szottyan.
Ekkor két koszos, tagbaszakadt, orosz katona közeledik a Sigray kastély fehér épülete felé, majd eltűnnek a kapuban. Halk sikoly szűrődik ki az emeleti ablakból... pár súlyos perc elmúltával egy tiszt érkezik. Az istállókat nézte meg imént, van-e még levágható állat, de most csalódottan katonái után vette az irányt a nagy kúria felé.
Ezerkilencszáznegyvenhét, december, karácsony második napja, New York: Gróf Sigray Antal hideg, fehér ágyán fekszik, szemében látszik a végleges, megmásíthatatlan lemondás: már nincs miért élnie. Sápadt, meggyötört arcán halvány mosoly fut át... Magyarországra, Iváncra gondol, kastélyára és birtokaira, melyek most árván várják, hogy újra élet költözzön beléjük. Három éve, márciusban járt utoljára otthon, mielőtt a Gestapo letartóztatta és koncentrációs táborba hurcolta, Mauthausenbe. Bűne: Nyugat – Magyarország kormánybiztosaként, összefogott a fasizmus ellen, a baloldallal.
Arra a végzetes márciusra gondol most, és a virágzó tulipánfára a kastély árnyas, platán és bükk keretezte, zöldellő kertjében. Milyen rendíthetetlenül, már-már kegyetlenül virágzik a magnólia, még akkor is, ha emberek százezrei halnak és nyomorodnak meg nap, nap után...
Ezen a tavaszon is illatos virágot hajt majd az öreg fa, de a gróf már nem fogja látni soha többé. Fia, Gergely ott ül apja mellett. Átoknak érzi, hogy orvosnak tanult és most nem tud segíteni.
Sigray gróf tizenegykor elbúcsúzik családjától, Gergellyel megígérteti, hogy hazautazik Magyarországra, majd csöndesen, végleg elszenderül. Utolsó álmában saját kastélyának keleti szárnyban, meleg szobában üldögél, melyet még nagyapja építetett könyvtárnak. Ám hirtelen kialszik a tűz a kandallóban és jeges, hideg lesz a levegő...
II.
Fél évvel a gróf halála előtt, Ivánc: tikkasztó meleg, a kastély szárnyas ablakai nyitva, a folyosókat, termeket kedélyes leányének tölti be. A gróf intézőjének lánya, Anna énekel, miközben azon fáradozik, hogy a kastély tisztán és régi fényében fogadja majd a hazatérő családot, már ha egyáltalán még hazatérnek... Alig várja, hogy végezzen, és a könyvtárszobában tölthesse a nap hátralévő részét, ahol bármit elolvashat, amihez csak kedve szottyan.
Ekkor két koszos, tagbaszakadt, orosz katona közeledik a Sigray kastély fehér épülete felé, majd eltűnnek a kapuban. Halk sikoly szűrődik ki az emeleti ablakból... pár súlyos perc elmúltával egy tiszt érkezik. Az istállókat nézte meg imént, van-e még levágható állat, de most csalódottan katonái után vette az irányt a nagy kúria felé.
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes, 7 oldalas történet? És a több, mint tízezer másik?
VIP-tagsági váltásához válassz az alábbi csomagok közül!
Próbaidős
40 nap
960 Ft
Ezt választom!
telefonhívással
Kezdő
120 nap
2000 Ft
*/5.2€
Ezt választom!
bankkártyával
ingyen:
1 hónap
1 hónap
Haladó
180 nap
2760 Ft
*/7.2€
Ezt választom!
bankkártyával
ingyen:
2 hónap
2 hónap
A legjobb ár/érték arány!
Profi
365 nap
5380 Ft
*/14€
Ezt választom!
bankkártyával
ingyen:
4+ hónap
4+ hónap
* 384 EUR/HUF árfolyammal számolva
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
v
vasas62
2022. október 18. 13:07
#7
Érdekes novella.
1
é
én55
2021. december 4. 10:59
#6
Sajnos ilyen is megtörtént.
1
A
Andreas6
2020. május 5. 08:40
#5
Ennek az írásnak nem az erotika a lényege. Adalék: Budapest "felszabadítása" alkalmából a dicsőséges szovjet hadseregnek háromnapos szabadrablást engedélyeztek, ennek ideje alatt hasonló borzalmak történtek meg. Ahol laktam - nagyanyám mesélte -, az első emeleti lakásban egy szakasz katona ment át egy öregasszonyon. Csoda, hogy túlélte... A három nap elteltével viszont őrjáratok cirkáltak, és az erőszakoskodókat a parancsnokló tiszt helyben agyonlőtte.
1
a
A57L
2018. november 8. 04:02
#4
Gyenge erotika.
1
l
listike
2013. augusztus 26. 07:45
#3
Kár, hogy tragédia lett a vége.
1
p
papi
2013. augusztus 6. 06:04
#2
Nem rossz
1
T
Törté-Net
2005. március 23. 00:00
#1
Mi a véleményed a történetről?
1