Művészlelkek

Ez volt az utolsó évem a gimnáziumban. Tudtam, hogy el kell döntenem, mit is kezdjek az életemmel, hogyan tovább. S mivel én is azon kevesek közé tartoztam, akiket a sors különleges tehetséggel áldott meg, a döntés még nehezebb volt számomra. Választhatok-e olyan foglalkozást, ami nem nyújt biztos megélhetést? Élhetek-e a muvészetnek, képes leszek e feláldozni a biztonságot nyújtó talajt, hogy a festok köreibe emelkedjek és végigszárnyaljak az életen, mint aki egy másik szférába tartozik?

Nehéz kérdések voltak ezek, amelyeket egyedül, minden segítség nélkül képtelen lettem volna megválaszolni. Az ember, aki a segítségemre sietett, maga is muvész volt. Abban az évben kezdett az iskolánkban tanítani, mint rajz – és irodalomtanár. Már az elso órán kiszúrt magának, mintegy "megjelölte a homlokom", ahogy a kiválasztottakét szokták. Nagyon sokat foglalkozott velem, sokszor még tanítási órák után is fenn voltunk a rajzteremben. Igazán jó tanár volt, és valóban kiváló muvész. Elnéztem, ahogy egy-egy muvén dolgozik, feszült figyelemmel munkálva meg a részleteket, elmerülve az alkotás varázsában. Ilyenkor olyan érzések ébredtek bennem, amiket nem tudtam megmagyarázni. Kezdetektol valami furcsa kötodést éreztem iránta, ami a hónapok alatt lassan szerelemmé mélyült.

De tudtam, hiába várnék viszonzást tole, hiszen a tanítványa vagyok, és végtére is o már majdnem negyven éves... Igaz, a korkülönbség számomra nem jelentett volna akadályt. A muvészet sok mindent megtanít az embernek, aki nyitott szemekkel és fülekkel közelít felé. Így azt is, hogy az életnek szférái vannak, és a szerelem az a szféra, ahol nem számít semmi más, csak az érzés, ahol mindenki egyenlo, senki sem különb, illetve mindenki különleges a maga módján, és nem jelent akadályt sem tér, sem ido, sem helyszín.
Ebbol kiindulva nagy várakozásokkal néztem a közelgo osztálykirándulás elé. A kíséro tanár ki más lehetett volna, mint Barcsay Miklós rajz – és irodalomtanár. Egészen az utolsó estéig kerülgettük egymást, amikor aztán az osztály éjszakai erdei túrára ment az osztályfonökkel. Ilyen ötlet is csak a mi osztályfonökünknek juthatott az eszébe. Bár ez volt az a pont, ahol sikerült nem várt közelségbe kerülnöm Barcsayhoz.